Németországnak tudást kell termelnie, ha újra versenyképes akar lenni. Mindegy, milyen tudást. A filológusok és a fizikusok egyaránt fölpörgethetik a gazdaságot.

Ernst-Wilhelm Haendler gazdasági regények szerzőjeként vált ismertté Németországban. Egy sikeres középméretű családi cég vezetője, aki első kézből ismeri könyvei világát. Nem műkedvelő irodalmár,  igényes kritikusok a legnagyobb modern írókhoz hasonlítják.

A Die Zeit a kapitalizmus jövőjéről szóló sorozatban Haendlert is megszólaltatta. Az interjú címe: A Deutschland cégnek megbízatásra van szüksége.

Zeit: Haendler úr, mint írót, vagy mint vállalkozót nyugtalanítja jobban az ország helyzete?

Haendler: Mint író nem panaszkodhatom. Minden siránkozás ellenére annyi könyv jelenik meg, mint még soha. Vállalkozóként vagyok nyugtalan.

Zeit: Mi nyugtalanítja?

Haendler: Roppant gazdasági problémával küszködünk, csökken a jólét, sok a munkanélküli. De a baj oka nem a globalizáció, ez badarság. Németország olyan cég, amely régebben sok mindent tudott, amit mások nem. Mostanáig előnyben voltunk a technika területén, bár a racionális tömegtermelésben sohasem voltunk jók. Olyan minőségű termékeket állítottunk elő, amilyeneket másutt nem tudtak létrehozni.

Zeit: Elvesztettük ezt az előnyünket?

Haendler: Már semmiben nincs előnyünk. Ez a jólét csökkenésének oka, nem a "sáskatőke".

Zeit: Mit lehet tenni?

Haendler: A kereket nem lehet visszafelé forgatni, nem maradhatunk meg az árutermelésnél. Nekünk, németeknek a forráshoz kell visszamennünk. Bármilyen furcsán hangzik, meg kéne próbálnunk szellemet termelni, mindenféle tudást. Tökmindegy, hogy sinológiát vagy félvezető-technikát.

Zeit: De ez a termelés nem az egyetemen kezdődik.

Haendler: Így van. Csodálkozunk, hogy Pisa-rangsorban annyira lemaradtunk. Pedig nagyon egyszerű a módja, hogy mivel lehet felülre kerülni: Ne harminc gyerekre jusson egy tanár, hanem tizenötre. Nézzék meg az északi országokat, az ő sikerük titka a kis osztályokban rejlik. Mi pedig a szélenergiát szubvencionáljuk, filmeket támogatunk, alapdolgokat meg nem.

Zeit: Most épp hasznossági megfontolásoknak vetik alá a humántudományokat.

Haendler: Öreg hiba. Közben teológusok is ülnek az igazgatótanácsokban, a BCG és a McKinsey munkatársai közül sokan humán szakon végeztek. Aki mérnöknek vagy informatikusnak tanul, tíz múlva úgyis elfelejtheti, amit tud. A tudás elsajátításának módszere a döntő, nem a tartalma."

A regényíró-vállalkozó üzemgazdaságtant és filozófiát tanult az egyetemen. Szavait valószínűleg szívesen hallják azok a teológusok, akikből még nem lett gyárigazgató. De ő is kénytelen elismerni, hogy a humántudományokba és az oktatásba fektetett pénz csak hosszú távon térül meg.

A Die Zeit újságírói napi politikai kérdéseket is feltettek. A szociális költségvetéssel kapcsolatban a tapasztalt menedzser hangján szólal meg az író: "Az új kormánynak - biztosra veszi, hogy Angela Merkel kormányának - könnyű dolga lesz. Egyszerűen azt mondhatja: a tönk szélén állunk. Minden új cégvezető ezt teszi."

Végül rátérnek az irodalomra: "Könyvei cápákkal teli medencének festik le a világot. Az emberek kudarcot vallanak - és meghalnak."

Haendler: A könyveimben leírt kudarc természetes dolog. Egyetlen cég sem áll fenn örökké.

Zeit: Mostanában mindenki arról beszél, hogy visszatér a polgárság, az fog megmenteni bennünket. De könyveiben a hősöknek nincs polgári tudata. Az egyik azt mondja, hogy az ember pénzbe csomagolt húsdarab.

Haendler: A polgári tudat teljesen diszfunkcionális abban a gazdasági kontextusban, amiről beszélünk. Nem hoz semmit a gazdaságnak, de a morálnak vagy a politikának sem.

Zeit: Pedig sokan a polgári hagyományokban vélik megtalálni az anyagot, amivel be lehet tömni a repedező szociális állam réseit.

Haendler: Az ilyen elképzelések, az ilyen beszédek nem becsületesek. Himmler apja iskolaigazgató volt. Vagyis polgár.