Európában és Kínában öregszik a népesség, Amerikában viszont egyre javul a demográfiai helyzet, vagyis az Egyesült Államok minden válságjelenség ellenére is a világ vezető hatalma marad. De csak akkor, ha mérsékelni tudja belső ellentéteit.

„Nagyon meggyőzően hangzik, hogy a következő négy évtizedben Amerikára növekedés, barnulás, alkalmazkodás és pezsgő fejlődés vár” –­ írja a Wall Street Journalben egy frissen megjelent könyvet ismertetve Nick Schulz, a konzervatív American.com webfolyóirat szerkesztője.

Joel Kotkin, a neves publicista A következő százmillió című könyvéről van szó. A szerző leszámol a ma oly divatos elméletekkel, amelyek szerint az amerikai évszázad véget ért, és most Kína és India van soron.

Schulz vigasztalónak tartja a könyvet a mai helyzetben, amikor a munkanélküliség csaknem 10 százalékos, amikor az állam eladósodott, s a lakosság csaknem kétharmada úgy érzi, hogy rossz úton jár az ország. Közben Kína gazdasága dinamikusan nő, és ahogy egykor Japánról, most Kínáról hiszik, hogy hamarosan elhagyja az Egyesült Államokat.

Csakhogy Kotkin nem a jelent, hanem a jövőt vizsgálja. Márpedig a belátható jövőben mind Ázsia, mind Európa fejlett országai „idősotthonokra fognak hasonlítani”, minthogy a születésszám nem nő. Mármost „ezen országok gazdaságára máris nagy súllyal nehezedik a kiterjedt szociális rendszer”. (Itt a recenzens nem jegyzi meg, hogy Kínára ezt az egyet a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani.)

Ezzel szemben az Egyesült Államokban nő a születési arányszám, és fiatal bevándorlók tömegei érkeznek a szegény országokból. A népességnövekedés legjavát az etnikai kisebbségek adják majd, elsősorban az ázsiaiak és a spanyol ajkúak. A további százmillió lakosnak bőven jut hely Amerikában, s Amerika népsűrűsége még velük együtt is mindössze egyhatoda lesz Németországénak.

Kotkin sem látja azonban problémamentesnek a jövőt, mégpedig azért nem, mert Amerikában egyre nehezebbé válik a kiemelkedés az alsóbb néprétegekből, és a tudásalapú társadalomban mélyül a szakadék a növekvő magasan képzett osztályok, illetve a „makacsul szegénységbe ragadó népesség” között. A középosztály pedig egyre zsugorodik.

Schulz szerint a helyzet árnyoldalairól több is elmondható. Tudniillik a szegények családjainak többsége csonka család. A magas születésszám jelentős részét házasságon kívül születő gyermekek adják (némely nagyvárosi körzetben 70 százalékát is). „A világtörténelem legsikeresebb nemzetének – jegyzi meg Schulz szarkasztikusan – még bőven van mit javítania magán.”