Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Vagy rendőr, vagy újságíró

2010. április 18.

Egy francia televíziós újságíró pedofil bűnözőket interjúvolt meg, majd rendőrkézre juttatta filmjének szereplőit. Az újságíró szakma legnagyobb felháborodására.

Egy francia televíziós újságíró pedofil bűnözőket interjúvolt meg, majd rendőrkézre juttatta filmjének szereplőit. Az újságíró szakma legnagyobb felháborodására.

„A pedofil hálózatokat igenis lehetett volna kutatni és bemutatni anélkül is, hogy az alkotók megtagadják önmagukat” – írja Christophe Ruaults televíziós újságíró és médiaiskolai tanár a Le Monde-ban.

Április elején a francia állami televízió sajátos dokumentumfilmet vetített a pedofíliáról. Laurent Richard újságíró az interneten tizenkét éves kislánynak adta ki magát, majd a jelentkező férfiaktól – névtelenséget ígérve – interjút kért és kapott. Még a műsor bemutatása előtt huszonkét pedofilt jelentett fel a rendőrségen.

Neves újságírók tiltakozó nyilatkozatban ítélték el a film gyártóját, a jó nevű Capa médiaügynökséget (betűnévről van szó, az ügynökség csak „névrokona” Robert Capának, a magyar származású legendás fotóriporternek). Azzal vádolták, hogy önkéntes rendőri szerepet vállalt, holott a francia újságírás etikai kódexe kilencven éve tételesen tiltja, hogy az újságíró rendőri típusú munkát végezzen.

A Le Monde cikkírója erről így fogalmaz: „Vagy rendőrigazolványt hordunk, vagy újságíró igazolványt. Az egyik kizárja a másikat!” Hervé Chabalier, a Capa ügynökség tulajdonosa azzal védekezik, hogy minden állampolgárnak kötelessége feljelenteni az olyan embert, aki gyermeklányok megerőszakolására készül.

Ruaults ezt nem tagadja, de azzal érvel, hogy az etikai kódex nem arra való, hogy hol megtartsa az újságíró, hol megszegje. „Vagy érinthetetlen, vagy nem létezik.”

A Le Monde egy másik cikkírója, Xavier Ternisien azt fejtegeti, hogy ha az újságíró lépre csalja interjúalanyait, névtelenséget ígér, majd feljelenti őket, akkor az adott esetben valóban hasznosan cselekedhet, viszont az összes többi tényfeltáró újságíró munkáját veszélyezteti, mert aláássa a sajtóba vetett bizalmat. Máris megesett, hogy egy stábnak nem sikerült filmet készítenie a külvárosi motorkerékpáros galerikről, mert a suhancok nem bíztak meg az újságíróban.

A Le Figaróban Jean-Marie Charon azt írja az esetről, hogy a film semminemű új információval nem szolgált, csupán érzelmek felkorbácsolása volt a célja. Ilyesmiért nem érdemes a szakma alapszabályait felrúgni.

A konzervatív lap munkatársa különben is a hagyományos értékek alapján áll. Helyteleníti, hogy a sajtó az újságok válságos helyzetében kezdi áthágni a régi szabályokat. Például a bloggerekhez hasonlóan az újságírók is véleményt kevernek a hírekbe és a tudósításokba, és azt gondolják, hogy ez igen korszerű. Pedig az újságírás kétszáz évvel ezelőtt véleményműfaj volt. A demokrácia, a 20. század teremtette meg a korrekt hírközlő újságírást, amely lehetővé tette, hogy a közönség hitelesen tájékozódjék, s aztán szabadon alkothasson véleményt.