Sarkozy francia elnök zavarba hozta a baloldalt, amikor a női egyenjogúság védelmében azt javasolta, hogy tiltsák be a burkát. A baloldali szerző gyanúsnak találja, hogy a jobboldal egyszer csak az emancipáció élharcosa lett.

„Az iszlám tehát mégis csak csodát tesz!” – kiált fel Serge Halimi, a Le Monde diplomatique főszerkesztője annak láttán, hogy a hagyományosan patriarchális hajlamú konzervatív tábor vezetője egyszeriben a női egyenjogúságra hivatkozik.

Pedig nem hirtelen fordulatról van szó. Nicolas Sarkozy, mint a Metazinban is olvasható volt, már egy évvel ezelőtt meghirdette a harcot a női fejet és az egész testet beburkoló öltözék ellen, és nyomban arra hivatkozott, hogy a burka a nők alávetettségének jelképe.

Ellenfelei azzal vádolták, hogy valójában az arabellenes érzelmeket akarja meglovagolni, de ügyes húzásnak minősítették, hogy baloldali indokot hozott fel. A Le Monde diplomatique szerzője  ezt „kacér”  húzásnak minősíti, de mindenekelőtt elterelő manővernek tartja: „burkablablának”.

Serge Halimi azóta híres, amióta 1997-ben kiadta Új házőrző ebek című könyvét a hatalommal szövetséges vagy annak szolgálatában álló vezető újságírókról, és arról, hogy a munkanélküliség réme óvatosságot diktál az újságíróknak. Most bemutatja, hogy ő kivétel a szabály alól.

Mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy amint Svájcban alig 4 minaret áll, mégis népszavazással lehetett betiltani újak építését, ugyanígy Franciaországban összesen 367 asszony visel burkát, mégis országos kampány zajlik az ügyben (a parlament alighanem júliusban tárgyalja majd a törvényjavaslatot). Talán fontosabb lenne azon tűnődni, miért nem kért a kormány az államnak tulajdonrészt azokban a bankokban, amelyeket a válság során költségvetési hitelekkel mentett meg a csődtől. A helyzet javultával milliárdos nyereséggel adhatta volna el a tulajdont.

Ennél egyszerűbb téma a burka és az egyéb hasonló szimbolikus gesztusok, amelyeknek előtérbe állítása az eredeti szándékkal ellentétben nagyon is használt a szélsőjobboldali Nemzeti Frontnak. Az elnök nyugdíjreformot tervez, ami nem népszerű, nem is véletlen, hogy súlyos vereséget szenvedett a regionális választáson. A burka témája viszont erről is képes elterelni a figyelmet.

Halimi újabban elsősorban Amerika-szakértőként ismert, és ennek megfelelően az Egyesült Államokkal példálózik. 1988-ban az idősebb George Bush azzal nyerte meg a választást, hogy büntetést helyezett kilátásba a nemzeti zászló meggyalázóinak. Ilyen cselekményt úgy évente egyszer követnek el. Viszont ezzel a törvénnyel nagyjából egy időben szüntették meg a takarékpénztárak szövetségi szabályozását. Az ennek következtében kitört válság a szövetségi államnak ötszáz milliárdjába került.

„Hamarosan megtudjuk, mennyi lesz a burka-ügy ára” – jósolja Halimi.