Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Virtuális háborúk

2010. október 29.

Az amerikai hadsereg videojátékokat fejleszt a toborzás és a gyakorlatozás céljára. Ezzel emberéleteket ment és pénzt spórol. Kritikus szakemberek viszont attól tartanak, hogy a virtuális harci gyakorlatok ledöntik a gyilkolással kapcsolatos érzelmi és morális gátakat.

Az amerikai hadsereg videojátékokat fejleszt a toborzás és a gyakorlatozás céljára. Ezzel emberéleteket ment és pénzt spórol. Kritikus szakemberek viszont attól tartanak, hogy a virtuális harci gyakorlatok ledöntik a gyilkolással kapcsolatos érzelmi és morális gátakat.

A hadsereg sok tízmillió dollárt spórol a virtuális gyakorlatozással. A haditengerészet becslései szerint a szimulátorok évi 33 millió dollárral csökkentik a kiadást” – írja Peter Warren Singer amerikai biztonságpolitikai szakértő a Foreign Policyben.

Az amerikai hadsereg szinte minden haderőnemében előszeretettel alkalmaz videojátékokat, hogy csökkentse a katonák kiképzésének költségeit és kockázatait. A virtuális gyakorlat során a regruták kockázatmentesen eshetnek át a tűzkeresztségen.

A hadsereg vezetésének reményei szerint a szimulátorok növelik a katonaság népszerűségét, és az önkéntesek számát is. A katonaság által fejlesztett számítógépes játékok egy része ugyanis a nagyközönség számára is hozzáférhető. A polgári játékgyártók szintén rendkívül népszerű játékai is segítik a hadsereget: a lövöldözős számítógépes programok gyakran még a katonaság által készítetteknél is élethűebben adják vissza a harctéri helyzeteket.

A virtuális harctéri tapasztalat kritikusai szerint azonban a legfejlettebb szimulátorok sem érzékeltetik az éles helyzetekre jellemző zűrzavart és fejetlenséget. Bármilyen élethűre sikeredik is a számítógép képernyője, a halálfélelem és a stressz hiányzik. A szimuláció korlátait jól mutatja, hogy egy gyakorlott tizenéves a játékban könnyen legyőz egy harcedzett veteránt.

Az igazi problémák azonban pszichológiai illetve erkölcsi jellegűek. Ebben szerepe van annak is, hogy a modern fegyverek jelentős része, egyebek között a robotrepülőgépek tényleg nagyon hasonlítanak a szimulátorokra: a géptől esetleg több tízezer kilométerre tartózkodó „pilótát” semmilyen veszély nem fenyegeti.

„Vajon a számítógépes játékokon felnövő, majd a felfegyverzett robotokat irányító fiatalok éreznek lelkifurdalást, ha megölnek valakit?” – idézi Singer az egyik nagy amerikai fegyvergyártó igazgatóját.

A kérdés nem csak a majdani katonanemzedékekre vonatkozik. Tavasszal a WikiLeaks jóvoltából az internetre került egy felvétel, amelyen amerikai katonák tévedésből fegyvertelen embereket lőnek halomra Irakban, és közben még viccelődnek is egymással. A beszélgetést hallva sokakban felvetődött, hogy a katonák nem voltak tisztában tettük súlyával: mintha azt hitték volna, hogy videojátékot játszanak. A New York Times által megkérdezett katonai pszichológusok szerint valami ilyesmi történt. A szimulátorokon kiképzett katonák számára a gyilkolás valóban virtuális, ami állítólag harcászati és pszichológiai szempontból egyaránt előnyös. Ha ugyanis játéknak tekintik a küldetést, akkor kevésbé félnek és izgulnak. Állítólag az emberölést is könnyebb így feldolgozni.