A média újabban bármire képes, nehogy elfogultnak látsszék. A marginális radikális eszmék bemutatása azonban a szélsőségek malmára hajtja a vizet: nyilvánosságot teremt, és ezzel felerősíti az elszigetelt provokációkat.

„A vezető média ajtónállói már nem tekintik erkölcsi kötelességüknek, hogy megbélyegezzék a civilizálatlan megnyilvánulásokat. Sőt, inkább még díjazzák is az ilyesmit” – írja Rick Perlstein történész és újságíró a New York Timesban.

A cikk apropója Terry Jones floridai lelkész akciója. A keresztény fundamentalista lelkész szeptember 11-én a Korán 200 példányának elégetését tervezte, hogy így hívja fel a figyelmet az iszlám vallás erőszakosságára.

Terry Jones terve néhány nap alatt bejárta a világsajtót. Az amerikai hírcsatornák vezető hírként tárgyalták, és szakértők bevonásával elemezték az esetet. A magyar lapok is a bulvársajtóval vetekedő szenzációhajhász stílusban számoltak be az ügyről. Obama elnök, David Petraeus, a hadsereg Központi Parancsnokságának vezetője és Hillary Clinton külügyminiszter is megszólalt az ügyben: szinte könyörögtek Jonesnak, és az Afganisztánban és Irakban szolgáló amerikai katonák érdekében arra kérték, hogy ne provokálja a moszlimokat. A Vatikán nyilatkozatban ítélte el a koránégetés tervét.

A félelmek nem voltak teljesen alaptalanok, hiszen Jones nagy felzúdulást váltott ki az iszlám világban, és félő volt, hogy elszabadulnak az indulatok. A floridai tiszteletes végül elállt a tervétől.

Az eset nagy tanulságokkal szolgál a sajtó számára. Perlstein szerint az ügy kizárólag azért kapott nagy nyilvánosságot, mert a vezető hírügynökségek, hírcsatornák és napilapok beteges kényszerességgel törekszenek a kiegyensúlyozott tájékoztatás látszatának fenntartására. Bármi áron igyekeznek több álláspontot bemutatni, még akkor is, ha a többség véleményével szemben csak elszigetelt és szélsőséges álláspont létezik. Mint például a szeptember 11-i terrortámadások évfordulója kapcsán: Jones ugyanis egy jelentéktelen, mindössze 50 főt számláló keresztény felekezet vezetője, így az általa képviselt nézetek teljességgel marginálisnak tekinthetők. A média figyelme nélkül senkit sem érdekelt volna, hogy szektája koránégetéssel óhajt megemlékezni a kilenc éve történt terrortámadásokról.

Csakis a radikálisok malmára hajtja a vizet, ha az elszigetelt véleményeket a kiegyensúlyozottság és az objektivitás nevében nyilvánossághoz juttatják – figyelmeztet Perlstein. A nagy nyilvánosság azt sugallja, hogy fontos és sokak által képviselt nézetekről van szó, így csak a radikálisok – az iszlamofóbok és az iszlám fundamentalisták – nyernek az ügyön.

A baj csak az, hogy a média aligha lesz képes ellenállni a kísértésnek. A szélsőséges őrültségek szenzációhajhász bemutatása mindig jót tesz a nézettségnek. Arról nem is beszélve, hogy nem csak a szélsőségesek, hanem a mérsékelt pártok és politikusaik is kapva kapnak az alkalmon: az elszigetelt radikális eszmék bemutatása számukra is kitűnő lehetőséget teremt az elhatárolódásra a néhány tucatnyi ember által támogatott nézettől. Addig sem kell az igazán fontos politikai kérdésekkel foglalkozniuk.