Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Ki öli meg a multikulturalizmust?

2011. február 8.

A brit miniszterelnök károsnak nevezi a szerinte túlzottan toleráns multikulturális politikát, és a liberális értékek nevében a brit kollektív identitás megerősítését javasolja. A baloldal szerint ezzel csak a rasszista szélsőjobb malmára hajtja a vizet.

A brit miniszterelnök károsnak nevezi a szerinte túlzottan toleráns multikulturális politikát, és a liberális értékek nevében a brit kollektív identitás megerősítését javasolja. A baloldal szerint ezzel csak a rasszista szélsőjobb malmára hajtja a vizet.

A multikulturalizmus államilag támogatott dogmája címén támogattuk, hogy a különböző kultúrák tagjai egymástól és a többségi társadalomtól is elkülönülve éljenek. Egyáltalán nem kínáltunk számukra olyan társadalmi víziót, amellyel azonosulhatnának. Sőt, még toleráltuk is az értékeinkkel gyökeresen ellentéteses elveket valló szegregált közösségeket” – jelentette ki David Cameron brit miniszterelnök február elején Münchenben egy biztonságpolitikai konferencián.

Cameron a terrorizmus elleni harc szellemében bírálta a multikulturalizmust. Hosszasan magyarázta, hogy az iszlám vallás nem azonosítható a nevében fellépő fundamentalista erőszakkal. Határozottan elutasította a moszlimellenes szélsőjobboldali rasszizmust. Elismerte, hogy a brit külpolitika, mindenekelőtt az iraki és az afganisztáni háborús részvétel jelentős mértékben hozzájárult az iszlám fundamentalizmus megerősödéséhez. Kitért arra is, hogy a szegénységnek is szerepe van a brit moszlimok radikalizálódásában.

De aztán kifejtette, hogy a brit iszlám közösségen belüli radikalizmus megfékezéséhez szakítani kell a multikulturalizmussal, s el kell szigetelni a nyugati normákkal összeegyeztethetetlen elveket valló vallási közösségeket. „Passzív tolerancia helyett erős liberalizmusra van szükség. Egy valóban liberális ország hisz az értékeiben és aktívan fellép a védelmükben.” Ehhez egyrészt meg kel vonni a támogatást a szélsőséges eszméket valló iszlám szervezetektől, másrészt meg kell erősíteni a „brit kollektív identitást”. Mindenekelőtt az emberi jogok, a női egyenjogúság és a törvény előtti egyenlőség eszméjét kell elfogadtatni.

Cameron beszéde saját pártját is megosztotta. Sayeeda Hussain Warsi tory muszlim felsőházi képviselő arra figyelmeztetett, hogy az iszlám vallás és a terrorizmus közötti kapcsolat hangoztatása erősítheti a muszlimokkal szembeni előítéleteket.

Muszlim szervezetek nehezményezték, hogy a miniszterelnök arra a napra időzítette beszédét, amikorra az iszlámellenes nacionalista Angol Védelmi Szövetség rasszista provokációval felérő erődemonstrációt hirdetett Lutonba. Szerintük Cameron ezzel azt a benyomást keltheti, hogy egyetért a szélsőjobboldallal. A Munkáspárt – amely kormánypártként néhány éve még szintén a közös nemzeti értékek nevében akarta visszaszorítani a multikulturalizmust – most szélsőjobboldali retorikával vádolta a miniszterelnököt. (Az Angol Védelmi Szövetség élt is a lehetőséggel: a szervezet több tagja megerősítette, hogy egyetért a miniszterelnökkel. Nick Griffin, az idegengyűlölő nézeteiről ismert Brit Nemzeti Párt elnöke is üdvözölte, és saját eszméinek győzelmeként ünnepelte Cameron beszédét.)

Nafeez Mosaddeq Ahmed londoni politológus szerint is téved Cameron, amikor az iszlám vallással hozza összefüggésbe a radikalizmust. Nem a kulturális sokszínűség elismerése, hanem a kirekesztés és a szegénység vezet szegregációhoz, ami a terrorista eszmék melegágya. A dél-ázsiai származású britek 69 százaléka szegénységben, ráadásul – hála az önkormányzatok diszkriminatív lakáspolitikájának – elkülönült városrészekben él. Ahmed megjegyzi, hogy a miniszterelnök beszéde visszafelé sülhet el. A támogatások megkurtítása azokat a radikális iszlám csoportokat erősítheti, amelyek ellenségnek tekintik a brit államot.

Paul Valley brit publicista még keményebb hangon bírálja Cameront. „Ahogyan általában az illiberális liberálisok, ő is karikaturisztikus képet vázol fel” a muszlimokról. Valley utal rá, hogy sem a multikulturalizmus eszméjével, sem pedig a bevándorlók szándékával nem ellentétes az angol nyelv elsajátítása és a törvények betartása.

Hozzátehetjük, hogy a terroristákkal szembeni határozott fellépés sem. Arról nem is beszélve, hogy a multikulturalizmus az emberi jogok részeként jelent meg a hatvanas években. Hívei pedig éppen a bevándorlók integrációjának megkönnyítése érdekében szorgalmazták a kulturális toleranciát – de csak azzal a feltétellel, hogy a tolerált szokások nem ellentétesek az alapvető emberi jogokkal. A gyakorlatban a multikulturalizmus államilag támogatott kulturális fesztiválok, esetleg nyelv- és hittanórák támogatását, illetve az állatvédelmi szabályokkal ellentétes kóservágás és a bukósisak helyett a turbán viselésének engedélyezését jelenti. Ezek pedig aligha ellentétesek az alapvető emberi jogokkal.