„Szeretjük azt hinni, hogy életünk bizonyos területeit, egyebek között politikai beállítottságunkat magunk alakítjuk. Egyre több kutatás sugallja azonban, hogy a biológia is befolyásolja, liberálisok vagyunk-e, avagy konzervatívok” – olvassuk a Time magazinban.
A politikai beállítottság szociálpszichológiai meghatározottságának vizsgálata a második világháború óta egyre népszerűbb. A ma is divatos kutatások a személyiségjegyek, az attitűdök és a politikai világnézet közötti összefüggést keresik.
Mint arról a Metazin is beszámolt, komoly tudósok kimutatták például, hogy a konzervatív beállítottság a szorongó lelkialkat és a halálfélelem egyenes következménye. Más elméletek szerint a kiszámíthatóság utáni vágy és az új dolgokkal szembeni bizalmatlanság magyarázza a konzervatívok rendpártiságát, tradicionalizmusát és tekintélyelvűségét. A konzervatívok ezek szerint azért nem bíznak az államban és polgártársaikban, mert gyerekkorukban valamilyen lelki megrázkódtatáson estek át.
Egy újabb kutatás pedig arra a következtetésre jutott, hogy a bölcsődében sírós és sértődős gyerekek többsége felnőttként konzervatív lesz, míg a magabiztos kisdedek inkább liberálisok. Londoni tudósok MRI vizsgálatokkal is igyekeztek alátámasztani, hogy a konzervatívok agya hevesebben reagál a félelmet keltő dolgokra. Még az irodájukon is meglátszik a rendmánia, míg a liberálisok jól megvannak a tarka és rendetlenebb környezetben is. Nem meglepő, hogy a konzervatív attitűdöt lelki gyengeségből levezető elméletek elsősorban a liberálisok körében népszerűek.
Más felmérések szerint a liberálisok azért akarják növelni az állami szolidaritást, mert kiszolgáltatottak és önállótlanok, szemben a sikeres és ezért az öngondoskodást előnyben részesítő konzervatívokkal. A konzervatívoknak kedves vizsgálatok értelmében a gondoskodó dadusállam liberális hívei érzelgősebbek és könnyebben sírva fakadnak, mint a konzervatív beállítottságúak. Az általuk idézett szakirodalom azt igazolja, hogy a konzervatívok önállóbban gondolkodnak, mint a liberálisok.
A legújabb kutatások szerint akár genetikai alapja is lehet a politikai beállítottságnak: az egypetéjű ikrek politikai attitűdje még akkor is nagyon hasonló, ha a testvérek nem együtt szocializálódnak.
Elképzelhető, hogy néhány évtized múlva valóban sikerül megtalálni a politikai attitűdök biológiai, netán genetika összetevőit – idézi a Time magazin Bruce Bimber kaliforniai politológust.
Egyelőre azonban nem tartunk még itt. Hiába a tudományos módszertan és apparátus, a politikai beállítódás biológiai és genetikai alapjaira vonatkozó vizsgálatok megosztják a tudóstársadalmat. Sokan kuruzslásnak, sőt, politikailag motivált áltudománynak minősítik az efféle vizsgálódásokat, amelyek egyetlen célja a politikai ellenfél lejáratása.