Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Az arab tavasz természetrajza

2011. március 30.

A közel-keleti forradalmak váratlanul érték a világ politikusait és elemzőit. Többségük még utólag is az elmaradottsággal magyarázza a felkeléseket – tévesen. Valójában egy régi tétel igazolódott be: a társadalmi fejlődést előbb-utóbb demokratizáció követi.

Az arab világ demokratikus mozgalmai a fejlődés következményei, nem pedig a fejlődés hiányáé” – olvassuk a Brookings portálján Mwangi S. Kimenyi Afrika-szakértő közgazdász elemzését.

Az arab világban kirobbant forradalmak szinte mindenkit meglepetésszerűen értek. Európai és amerikai politikusok még alig egy héttel a tüntetések előtt is kiálltak az azóta már részben megbukott közel-keleti arab autoritárius vezetők mellett.

„A megmondóemberek leginkább három okra vezették vissza az elégedetlenséget: az átláthatóság, a demokrácia és a munkalehetőségek hiányára.”

Kimenyi elismeri, hogy a közkeletű magyarázatokban van némi igazság. A Közel-Kelet kormányai valóban autoritáriusak, a korrupció mindent áthat, és rengeteg a munkanélküli.

Mindez azonban korántsem jelenti, hogy a nyomor és az elmaradottság miatt köszöntött be az arab tavasz – véli az Afrika-szakértő. Az ENSZ Fejlesztési Programjának tavalyi jelentése szerint a világ tíz legdinamikusabban fejlődő országa közül öt a Közel-Keleten található.

A térség az elmúlt ötven év során rendkívüli gazdasági fejlődésen ment keresztül. Igaz, ez elsősorban nem a GDP-növekedése, hanem a szélesebb értelemben vett társadalmi fejlődés tekintetében értendő. Az észak-afrikai országokban 1970 óta 20 évvel nőtt a várható élettartam. Az iskolázottság 37 százalékról 70-re emelkedett. Más, hasonló szintről induló országok átlagos fejlődése jóval elmarad az afrikai arab országokétól.

Politikai tekintetben kétségkívül továbbra is a korábbi antidemokratikus rezsimek jellemzőek. Mint ahogyan azt Seymour Martin Lipset amerikai politológus már több mint fél évszázada kifejtette, a fejlődéssel előbb-utóbb megjelenik a demokrácia iránti igény is. Leginkább az iskolázottságnak van szerepe: minél tanultabb a nép, annál kevésbé tűri az autoritárius kormányzást és a politikai elit visszaéléseit.

Vagyis – véli Kimenyi – az átmenet sikere nagyrészt azon múlik, hogy sikerül-e demokratikus eszközökkel is folytatni a korábbi autoritárius rezsimek idején elkezdődött fejlődést. Ha nem, akkor félő, hogy a jelenleg demokrácia-párti nép hamar visszasírja az elzavart diktátorokat.