Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Bulvárpolitika

2011. április 24.

Az internet elterjedése felgyorsította a komoly napilapok és magazinok térvesztését. Cikkek sokasága elemzi a bulvárhírek társadalmi ártalmait. Az amerikai publicista szerint azonban a szenzációhajhászás is hasznos politikai eszköz.

Az újságírást veszélyeztető piaci és technikai átalakulásnak jó és rossz oldala is van” – írja James Fallows, az Atlantic magazin publicistája.

Hosszú évek óta folyamatosan csökken a komoly napilapok példányszáma. Az internet térhódításával egyre többen az online médiából tájékozódnak. Kevés kivételtől eltekintve csak a bulvárlapok virágzása töretlen. A költséges tényfeltáró újságírás viszont nem piacképes. Az objektív hírek helyét átveszik a propagandacélokat szolgáló véleménycikkek.

Sok elemző attól tart, hogy a média átalakulásának súlyos következményei lesznek. A demokrácia működéséhez nélkülözhetetlen lenne a tényfeltárás és a kiegyensúlyozottság.

Fallows tizenöt éve megjelent könyvét felidézve elismeri, hogy a bulvarizáció és a pártos újságírás ártalmas. De megjegyzi azt is, hogy mindezek nem új veszélyek: az amerikai sajtó a második világháború utáni néhány évtizedtől eltekintve alapvetően szenzációhajhász volt. Az újságírók között kevés volt a diplomás, a napilapok arra törekedtek, hogy kiszolgálják a széles közönség érdeklődését, amire mindig is a bulvár volt a legalkalmasabb. Az sem újdonság, hogy a sajtó pártos érdekeket képvisel. Igaz, a verseny talán sosem volt annyira éles, mint ma, és ezért a túlélésért küzdő lapok a korábbinál is jobban rá vannak utalva az olcsón előállítható és mindig népszerű bulvárra.

Sőt, a bulvárnak sokszor nagyobb a politikai jelentősége, mint egy-egy hosszú és bonyolult tényfeltáró cikknek. A választók gyakran a bulvársajtó beszámolói alapján döbbennek rá a politikusok visszaéléseire.

„Ha kényszert éreznék rá, hogy jót tegyek a világgal, akkor offshore Gawker portálokat hoznék létre olyan helyeken, ahol korlátozzák a szólásszabadságot, például Rijádban, Pekingben vagy Teheránban. Az oldalakon egyáltalán nem lenne politikai tartalom, hogy még véletlenül se nevezhessék őket a demokrácia propagandistáinak. Kizárólag zaftos és trágár pletykákat közölnék a nepotizmusról, korrupcióról, svájci bankszámlákról és szeretőkről. Na meg képeket a politikusok házairól” – idézi Fallows Nick Dentont, a szenzációhajhász Gawker hír- és blogportál főszerkesztőjét.

Denton cinizmusához nem fér kétség, ám hozzáértéséhez sem. Oxfordban tanult történelmet és politológiát, hogy aztán a közép-európai posztkommunista átalakulásról tudósítson a Financial Times újságírójaként.