Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Brazilizálódik a munkaerőpiac

2007. január 11.

Kevés állandó állás. Kényszervállalkozások, egyszemélyes cégek sokasága. Alkalmi munkák éhbérért. Egyszerre több is, mert egy nem elég. Csakúgy, mint Brazíliában.

Kevés állandó állás. Kényszervállalkozások, egyszemélyes cégek sokasága. Alkalmi munkák éhbérért. Egyszerre több is, mert egy nem elég. Csakúgy, mint Brazíliában.

Ulrich Beck, német szociológus sok frappáns formulával gazdagította a politikai nyelvet. Némelyik szlogenje hovatovább a közbeszéd részévé válik: „rizikótársadalom”, „brazilizálódás”, „felvonóeffektus” stb.

Rengeteg könyvet és cikket jelentet meg, állandóan szerepel a médiában. Ez felszínesség látszatát kelti. Mark Terkessidis, a berlini Tageszeitung kommentátora azzal vádolja a sztárszociológust, hogy elméletei a limuzinban születnek, miközben a repülőtérről egy konferenciára hajtat, és a sofőr szolgáltatja a tényeket.

A közismert tényekre hivatkozó beszédnek megvannak az előnyei. Nem véletlenül kíváncsi Beck véleményére a média. A most folyó választási kampányban is gyakran szólaltatják meg.

Arno Widmann a Berliner Zeitungban készített vele interjút: Beck úr, ön azt szokta mondani, hogy hazudik, aki azt állítja, hogy van ellenszere a munkanélküliségre.

Beck: Mindegyik párt abból indul ki, hogy a teljes foglalkoztatottság segítene a bajokon. S hogy a teljes foglalkoztatottság a szűk, nemzetállami kereteken belül is lehetséges. Méghozzá a neoliberális patika ismert receptje szerint. Valójában azonban minden nagy ipari országban azt látjuk, hogy az új munkahelyek nem tartósak.

Widmann: Mi a következménye ennek?

Beck: Először is az, hogy egyre nehezebb előteremteni a családalapítás anyagi feltételeit. Másodszor: a munkanélküliség aláássa a jóléti államot. Alkalmi munkákból és kényszervállalkozásokból nem lehet jóléti államot fenntartani. Végül a teljes foglalkoztatás ígérete hazugság, hiába szédítenek bennünket a pártok. Szembe kell néznünk azzal, amit sarkosan brazilizálódásnak neveztem. A Brazíliára és a többi fejlődő országra  régóta jellemző bizonytalan, össze-vissza  foglalkoztatási viszonyok nálunk is egyre szélesebb rétegek számára válnak bevett gyakorlattá.

A Die Welt a választási alternatívákról faggatja a szociológust, aki kitérő választ ad, pedig épp most jelentetett meg egy vitairatot Mi a választás tétje?  címmel.

Welt: Tudja már, kire fog szavazni?

Beck: Nem, még most sem vagyok biztos benne. Azt remélem, talán felmerül egy olyan program, lehetőleg új nevekkel összekötve, amely túlmutat az „ugyanúgy tovább”-on.

Welt: Milyen nevekre gondol?

Beck: Nem gondolok konkrét nevekre.

Welt: Azt csak tudja, hogy mi a választás tétje, hisz’ ez a címe a most kiadott vitairatának. Mi a választás tétje?

Ám hiába szorongatják, a szociológus inkább az ismert pártprogramokon túli nagy alternatíváról beszél. Ami abban áll, hogy ha nem lehet mindenkinek rendes állása, akkor itt az ideje feladni azt az életideált, amely a pénzkereső munkán alapul. Egyre több ember foglalkozik majd közügyekkel, közfeladatok megvalósításával. Ilyesmire volt már példa a történelemben. Az athéni demokráciában is szembeállították a megélhetésért végzett munkát és a közügyekben való buzgólkodást.

Beck mai világból vett példái azonban kevéssé meggyőzőek. Mégsem lehet azt mondani, hogy teljesen légből kapottak. A gyakorlatias munkáspárti pénzügyminiszter, Gordon Brown is valami belföldön bevethető, szociális feladatokat ellátó békehadtest létrehozásán töri a fejét.

A Netzeitung egyenesen a szociológusnak szegezte a kérdést: Hogyan nézne ki a pénzkereső munkával szembeni alternatíva? 

Beck: A kilencvenes években tagja voltam az Edmund Stoiber és Kurt Biedenkopf által létrehozott Jövő-bizottságnak. Megállapítottuk, hogy a kereső munka alternatívájaként szükség van az állampolgári munkára. Az állampolgári munka azt jelenti, hogy az emberek alapellátás fejében értelmes projektekben vesznek részt. Bajorországban ezt már gyakorolják. Egy csoport összegyűjti a hamarosan lejáró szavatosságú élelmiszereket a szupermarketekben, és a szükséget szenvedők rendelkezésére bocsátja.

És maguk a szükséget szenvedők? Beck a mindenkinek járó, létminimumot biztosító szociális ellátás híve. Ez is része az általa javasolt, nem munkaközpontú életmodellnek.

Csakhogy így visszajutunk ahhoz a problémához, amit ő maga nyilvánított megoldhatatlannak a kényszervállalkozással és alkalmi munkával kapcsolatban. Miből fizeti az állam a szociális ellátást, ha egyre kevesebb embernek van rendes, pénzkereső állása?