Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Ásványkincsekben gazdag diktatúrák

2012. február 7.

A közgazdaságtan egyik bevett tézise szerint a természeti kincsek és erőforrások rossz hatással vannak a demokráciára. Két fiatal kutató szerint ennél bonyolultabb a helyzet: az erős demokráciákat nem gyengítik a természeti kincsek.

„Az olaj, akárcsak a többi természeti kincs egyszerre áldás és átok. Hozzájárulnak a bevételek növekedéséhez, de a politikai viszonyokra rossz hatással vannak. Ám nem mindig ez a helyzet: a demokráciákra ugyanis nincs hatással, ha természeti erőforrásokat fedeznek fel” – foglalja össze kutatásának eredményét két közgazdász, Francesco Caselli és Andrea Tesei a VoxEU.org portálon.

A közgazdasági szakirodalom szerint a természeti erőforrások káros hatással vannak a politikai berendezkedésre. A járadékvadász államok a természeti kincsek értékesítéséből kényelmesen megélnek. Ettől viszont ellustulnak, hiszen nincsenek rákényszerülve a fejlesztésre. Ez a helyzet nem kedvez a demokráciának, mert a hatalomból kiszorulók elvesztik megélhetésüket, ugyanis nem tudják megcsapolni az állami bevételeket. Ez magyarázza, hogy számos ásványkincsben gazdag államban (például Nigériában, Venezuelában és Szaúd-Arábiában) nem gyökeresedtek meg a demokratikus intézmények.

Caselli és Tesei kutatásai során azonban arra jutott, hogy a természeti erőforrások nem mindig járnak együtt politikai elnyomással. A keményvonalas diktatúrák helyzetén nem változtat, ha újabb ásványkincsekre bukkannak, hiszen itt a zsarnokság már nem lehet erősebb. A demokráciák esetében pedig nem inog meg a stabil intézményrendszer akkor sem, ha jelentősen nőnek a természeti erőforrások értékesítéséből befolyó állami bevételek. Caselli és Tesei szerint erre az a magyarázat, hogy a politikusoknak nem áll érdekében a szabadságjogok korlátozása, hiszen minden bizonnyal akkor sem szegényednek el, ha kiszorulnak a politikai hatalomból.

A két fiatal közgazdász szerint a természeti erőforrások a köztes államokban – a puha diktatúrákban és az ingatag demokráciákban – segítik elő az antidemokratikus fordulatot.

Mindebből két dolog látszik következni. Egyrészt az, hogy azok az országok a szerencsések, ahol a demokratikus intézmények még a természeti kincsek kiaknázása előtt megerősödnek. Másrészt pedig az, hogy a diktátorok számára biztosítani kell a gazdagon távozás lehetőségét, ha demokratikus fordulatot szeretnénk.