Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Kiszervezősdi

2012. július 19.

Barack Obama és Mitt Romney egymást vádolja az amerikai állások kiszervezésével. Az elnökválasztási kampányban mindkét fél elhallgatja, hogy egyes állások külföldre telepítéséből számos előnye származik az amerikai gazdaságnak és az amerikai polgároknak.

Aligha kétséges, hogy mindkét elnökjelölt pontosan tisztában van vele: a kiszervezés nem feltétlenül rossz – csak éppen nem merik nyíltan bevallani” – írja Daniel Altman a Foreign Policy hasábjain.

A cikk apropója, hogy az amerikai elnökválasztási kampányban ismét előkerültek a kiszervezés-vádak. Mindkét jelölt egymást túllicitálva verseng azon, hogy ellenfelét az Amerikában elvégzendő munkák exportálásával, és ezáltal a munkanélküliség növelésével feketítse be. A bombát Obama egyik kampányfilmje, illetve Paul Krugman cikke robbantotta, amelyek azzal vádolták meg Romneyt, hogy az irányítása alá került cégekből az amerikai munkavállalók érdekeit semmibe véve erőforrásokat szervezett ki.

A volt massachusettsi kormányzó kampánygépezete természetesen nem sokat késlekedett a megfelelő válasszal: a Republikánus Nemzeti Bizottság olyan honlappal rukkolt elő, amely az Obama-kormány által elkövetett kiszervezéseket gyűjtötte össze, Romney pedig a „kiszervezés nagyfőnökének” nevezte Obamát, mondván, a demokrata párti elnök sokat tett azért, hogy néhány nap- és szélenergetikai berendezéseket gyártó amerikai vállalat külföldre vigye a gyártósorait.

A kiszervezés-vitában egyetlen szó sem esik arról, hogy mit követelnének meg a gazdasági realitások, hiszen egyértelműen a politikai adok-kapok részévé vált – véli Altman. Mindkét elnökjelölt abból a közkeletű feltételezésből indul ki, hogy az erőforrás kihelyezésnek természeténél fogva csak negatív gazdasági hatásai lehetnek.

Pedig a kiszervezés jelensége egy könnyen belátható alapelv szerint működik: valaki egy általa kevésbé hatékonyan elvégezhető munkát pénzért átad egy több kompetenciával rendelkező személynek – hívja fel a figyelmet Altman. A folyamat segíti a munkaerő specializálódását, és jótékony hatással lehet a piaci versenyre, hiszen növeli az amerikai cégek profitját. Az olcsóbb előállítás lenyomja az előállítási árakat, amivel az amerikai fogyasztók járnak jól. Hozzátehetjük, hogy a kiszervezett állások jelentős része a külföldön működő, ám amerikai tulajdonú cégekhez kerül. Mindez pedig a termelékenység és a hatékonyság növelését segíti elő. A növekvő profit élénkíti a gazdaságot, így az állásukat vesztő amerikaiak előtt nagyobb szakértelmet igénylő és magasabban jövedelmező munkalehetőségek nyílhatnak meg.

Bár a kiszervezéssel kapcsolatos populista feltevéseket még a protekcionizmust általában támogató amerikai baloldali értelmiség is alaptalannak tartja, az elkövetkező hónapokban aligha jut szerep a józan érveknek.