„Obama elnök november 7-én már javában mondta győzelmi beszédét, amikor Floridában még mindig sorban álltak az emberek a szavazóhelyiségek előtt” − emlékeztet a New York Times.
Abban a bizonyos beszédben Obama elnök egyébként futó megjegyzést tett azzal kapcsolatban, hogy „ezt majd rendbe kell tennünk”. A demokraták ugyanis régóta panaszolják, hogy sok államban valóságos akadályrendszeren kell keresztülverekednie magát a polgárnak, mire leadhatja szavazatát. A nehézségek a regisztrációval kezdődnek, és a hosszú szabadtéri sorban állással folytatódnak a választás napján. Végül a jogosultság igazolása sem mindig könnyű, és nem egyértelmű, hogyan kezelendő azok szavazata, akiknek jogosultságát csak később állapítják meg. Mint a Metazinban is olvasható volt, republikánus körökben valóságos mozgalom alakult a kétes jogosultságú választók kiszűrésére, de az idén a New York Times szerint ez a törekvés visszafelé sült el, mert a kisebbségek, amelyeket megcélzott, dacból csak még aktívabban éltek szavazati jogukkal.
Egyébként azonban az általános vélekedés szerint az akadályok inkább a demokrata választók számát csökkentik. A választásra jogosultaknak 7 százaléka nem rendelkezik a republikánusok által megkövetelni óhajtott fényképes igazolvánnyal. Különösen magas az arány a szegények és a feketék között (utóbbiak negyedének nincs igazolványa), akik inkább balra húznak. Ugyanígy egyértelműnek látszik, hogy a republikánusok jóval több pénzadományt kapnak választási célokra, mint a demokraták, tehát ha nem korlátozzák az adományok nagyságát, és nem teszik kötelezővé az adományozók személyének felfedését, az a republikánusoknak kedvez. A demokratákhoz közel álló vezető New York-i napilap három pontba sűrített reformtervvel próbál e helyzeten változtatni.
Az első javaslat arról szól, hogy legyen a választás minél akadálymentesebb. Hozzanak létre pártok felett álló szövetségi választási bizottságot, az állítsa össze az egységes választói névjegyzéket, és szabályozza központilag a választási eljárás részleteit. Érdekes módon az elképzelés szerint a központi választói névjegyzék nem szüntetné meg a regisztrációt, hiszen a New York Times a regisztráció megkönnyítését is indítványozza, és kötelezővé tenné, hogy minden államban a választás napján is fel lehessen iratkozni a névjegyzékbe. Eszerint a központi névjegyzék nyilván az ellenőrzést lenne hivatott megkönnyíteni.
A második pont inkább egyfajta felszólítás a republikánusoknak annak érdekében, hogy ne állítsanak akadályokat a választási részvétel elé, és ne próbálják kiszorítani a kisebbségi szavazók egy részét a választásból. „Ideje, hogy a republikánusok felhagyjanak ezzel a téves és sértő gyakorlattal.” Törvénybe persze az ilyen törekvések nem ütköznek, ezért a New York Times arra az esetre, ha a republikánusok maguktól nem térnének jobb belátásra, Obama elnöknek javasolja, hogy „gyakoroljon rájuk nyomást”.
A harmadik javaslatcsomag a választási célra nyújtott adományokat korlátozná. A lap támogatja azt a demokrata törvényjavaslatot, amely szerint a szövetségi állam megduplázná a kampánycélokra szóló kis összegű adományokat. Emellett pedig kötelezővé tenné, hogy hozzák nyilvánosságra az adományozók kilétét.
A lap attól tart azonban, hogy e reformok egy része fennakadna a Legfelsőbb Bíróság szűrőjén. Azt javasolja tehát, hogy ebben a szellemben módosítsák az alkotmányt, mert „a bíróság azt a jogellenes álláspontot vallja, hogy a pénz a szólás egy formája, s ezért korlátlan szerepet játszhat az amerikai politikai életben”.