Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Az ingyenes internet mítosza

2012. december 16.

Kiberguruk lassan egy évtizede prédikálják, hogy az internet teljesen átalakítja a társadalmat, a kultúrát és a gazdaságot. Az ingyenesen elérhető információ azonban új monopóliumokat teremt, ráadásul ellehetetleníti a kultúrát és a tudományt.

A kiberteoretikusokat könnyen tolerálható, ártalmatlan futuristáknak is tekinthetnénk, ha befolyásos tanácsadóként nem segítenék elő a kulturális vandalizmus terjesztését” – olvassuk a vitriolos tollú Steven Poole cikkét a New Statesmanben.

Poole ezúttal az internettel és a közösségi médiával kapcsolatos jóslatokat veszi górcső alá. A divatos elméletek szerint az internet demokratizálja a tudást. Hála az online egyetemeknek, a Wikipediának, és az online médiának, mindenki könnyen hozzáférhet a tudáshoz. Sőt, vélik a kiberoptimista látnokok, az internet átalakítja az emberi gondolkozást és vele az emberi civilizációt.

Poole szerint az efféle optimizmusnak nincs sok alapja. Egyrészt nem sok jelét látni, hogy sokan élnének a lehetőséggel, és pallérozódásra használnák az internetet. Az internet inkább a felszínességnek kedvez. Az online fogyasztott információ többsége leegyszerűsítő, a rövid szövegek olvasása inkább csak rontja az analitikus képességet. A színvonalas tartalmakat pedig nem online közösségek együttműködése, hanem magányos és felkészült kutatók munkája eredményezi. Szerencsére kevés igazság van abban, hogy az emberek elfordulnak a hagyományos tudástól és a kultúrától: a Háború és Békét például csak tavaly tizenhétezer példányban adták el angolul.

Legbosszantóbbnak azokat az elméleteket tartja, amelyek szerint a digitális környezet az ingyenességnek kedvez: az ingyenújságoknak és a nyílt forráskódú szoftvereknek. A valóság ezzel szemben az, hogy a digitális kor sikeres cégei – a Google, a Facebook és az Apple – éppen zártságuknak köszönhetik sikerüket és profitjukat: szabadalmakból épített falakkal bástyázzák körül magukat.

Poole a bolsevik forradalmárokhoz hasonlítja az ingyenességről prédikáló kibergurukat. Azzal vádolja meg őket, hogy akarva-akaratlanul a személyi adatokért és reklámért ingyenes szolgáltatásokat nyújtó cégek felé terelik a felhasználókat. Ezzel pedig ellehetetlenítik a komoly kulturális, tudományos és újságírói teljesítményt, hiszen azokhoz sok idő és pénz szükséges, amit az ingyenesség bűvöletében élő felszínes netizenek nem hajlandók megfizetni.