„Németországban szabad versenyre kényszerülnek a pártok, és hogy szavazatokat ne veszítsenek, maguk gyomlálják ki soraikból a korrupciót. Nem úgy Spanyolországban” − kesereg az El País hasábjain Jorge Urdánoz Ganuza barcelonai alkotmányjog professzor.
Urdánoz régóta sürgeti a választási rendszer reformját, mert az a véleménye, hogy a nagy pártoknak kedvező mai rendszer nem igazságos, és megmerevíti a politikai struktúrákat. Ezúttal egy friss korrupciós botrány kapcsán fejti ki nézeteit. Történt ugyanis, hogy a konzervatív Néppárt pénztárnokáról kiderült, hogy huszonkétmillió eurónyi pénzt tárol svájci bankszámlákon. Ez a Luis Bárcenas nevű úr ráadásul kihívóan a középső ujját mutatta fel a köré sereglő újságíróknak, amikor kérdéseikkel bombázták. Főnöke, Mariano Rajoy miniszterelnök közölte, hogy Bárcenas már régen nem pénztárnok, csakhogy jóllehet a pártnak tudomása volt a számlákról, három év óta továbbra is évi kétszázezer eurós fizetést folyósított neki. Amikor aztán februárban, parlamenti évértékelő beszédében a kormányfő kijelentette, hogy „a korrupciót azonnal le kell vadászni mindenütt, ahol felüti a fejét”, az El Diario című baloldali internetes újság kommentátora, Ignacio Escolar ezt írta róla: „Rajoy nyilván azért akarja levadászni a korruptakat, hogy kiutalhasson nekik évi 200 ezer eurót.”
„Emlékeznek Karl-Theodor zu Guttenbergre?” − kérdi Urdánoz. A német kereszténydemokraták legígéretesebb politikusa, akit mindenki Merkel kancellár asszony utódának tekintett, 2011 márciusában hirtelen távozni kényszerült a politikából, mert kiderült róla, hogy doktori disszertációjának egy részét más dolgozatokból másolta. Hasonló okokból legutóbb Annette Schavan közoktatási miniszternek is útilaput kötöttek a talpára.
„Mi miért nem vagyunk ilyenek?” − kérdezi Urdánoz. Részletesen sorolja a lehetséges magyarázatokat, de egytől egyig elveti őket: a hagyománytól a spanyol lelkületig mindegyiket hamisnak találja. A politikában − írja − mindenekelőtt az akarat számít. Az érdeket nem említi, pedig az ő magyarázata szerint nyilván egyfajta érdek áll a megfelelő akarat hiánya mögött. Azt írja ugyanis, amiről a legutóbbi olasz választások kapcsán a torinói La Stampa is cikkezett az ottani baloldallal kapcsolatban: ha nagyon élesek az ideológiai választóvonalak, bármilyen elégedetlen is a baloldali tábor a vezetőivel, mégis csak rájuk fog szavazni. Spanyolországban azért annyira nem többségi elvű a választójogi rendszer, mint Olaszországban, de eltéríti az eredményt az arányostól, mert a Képviselők Kongresszusában, az alsóházban valamennyi megye képviselteti magát, és a kisebb pártoknak a kisebb lélekszámú megyékben nincs esélyük arra, hogy képviseletet szerezzenek.
Urdánoz szerint emiatt van kétpártrendszer. (A Kongresszusban 13 párt képviselői foglalnak helyet, de a 350 mandátumból 295-öt a két nagy párt emberei töltenek be.) Nincs szabad verseny, a választók nem válthatnak tetszésük szerint pártot (nem csatlakozhatnak valamelyik kisebb párthoz), mert ezzel óhatatlanul a fő ellenfelet erősítenék. Végső soron tehát nem a pártvezetők függnek a választóktól, hanem az utóbbiak „foglyai” a pártvezetőknek. „Vagy a Néppártra szavazol, holott korrupt emberek is vannak a listáján, vagy győzelemre segíted a szocialistákat” − írja le a professzor a jobboldali szavazó választásnapi dilemmáját. Hasonló helyzetben van persze a baloldali választó is, még ha ezúttal nem is az ő pártját kapták korrupción.
Ezzel szemben Németországban a csalódott választónak van közeli alternatívája, vagyis talál olyan pártot, amelyhez jó szívvel átállhat. Legalábbis a professzor így látja − mert azért sok közeli párt nincs a színtéren: konzervatívoknak a liberálisok jöhetnek szóba, a szociáldemokratáknak a zöldek, és a volt kommunisták fémjelezte Baloldal.
Urdánoz a kétpártrendszer további átkának tekinti, hogy a győztes aztán minden intézményt elfoglal. A közigazgatást, a jegybankot, a Számvevő Bíróságot, az Alkotmánybíróságot, az autonóm tartományokat, a takarékpénztárakat. „Sőt, a kétpártrendszer még a gondolkodásunkat is gyarmatosítja.” Mert Spanyolországban azt hiszik, hogy csak a két nagy párt egyezsége vethet véget a korrupciónak. „Holott pontosan az egyezségük azt ok.” Urdánoz azt reméli, hogy ha több párt jutna nagyobb képviselethez a parlamentben, akkor nagyobb lenne a korrupciós ügyek ára. Mert egyelőre hiába derül ki, hogy a Néppártot törvénytelenül finanszírozzák, ennek gyakorlatilag semmi következménye sincs.