„A Polgári Platform a modernizációt a labdarúgás segítségével akarta véghezvinni. Vagyonokat költött az adófizetők pénzéből a labdarúgás infrastruktúrájának kiépítésére, ahelyett, hogy az elmúlt két évtized társadalmi és gazdasági kirekesztetté vált veszteseit próbálta volna integrálni” – olvassuk Adam J. Chmielewskinek, a Wrocławi Egyetem Filozófia Intézete professzorának cikkét az OpenDemocracy hasábjain.
A baloldali Chmielewski elismeri, hogy a lengyel építőipar gazdagodott a stadionépítések által, de rögtön megjegyzi, hogy e gazdagodás nem a munkásokat, hanem a főnököket érintette, és nem kis malíciával nyomban hozzáfűzi, hogy talán éppen ez volt a Polgári Platform célja. Cikkének azonban nem ez a fő témája, hanem az, hogy a stadionok szélsőjobboldali csoportok törzs- és toborzóhelyévé, a futballhuligánok kiképzőterepévé váltak, s a professzor abból az alkalomból ragadott tollat, hogy egyre gyakoribbak a mozgalomba szervezett szélsőjobboldali futballhuligánokból szerveződő politikai csoportok rendbontásai. Áprilisban Daniel Cohn-Bendit EP-kéviselő jobbnak látta lemondani előadását a szélsőjobboldali tiltakozások miatt. Június végén a Lengyelország Nemzeti Újjáéledése (NOP) párt aktivistái náci karlendítésekkel tűzdelt bekiabálásokkal zavarták meg azt a konferenciát, amelyet Chmielewski részvételével rendeztek a Wrocławi Egyetemen az első szociáldemokrata párt 150 évvel korábbi alapítására emlékezve. Nagyobb atrocitás nem történt, mert az egyetem – tanulva a korábbi hasonló botrányokból – rendőri biztosítást kért, és testőröket fogadott a tiltakozóknál amúgy csöppet sem kevésbé kapitalizmus- és globalizációellenes Zygmunt Bauman baloldali szociológus védelmére.
A szélsőjobboldali radikálisok elsősorban a Jarosław Kaczyński volt miniszterelnök által vezetett Jog és Igazságosság párt támogatása miatt bátorodtak fel – véli Chmielewski. Kaczyński tavaly egy varsói focimeccsen történt verekedés után kiállt a huligánok mellett, akiket „igaz hazafiaknak” nevezett. A radikálisok szervezettségéért azonban Donald Tusk jelenlegi kormányfő kormányát terheli a felelősség – teszi hozzá a lengyel filozófus. Chmielewski szerint a jobbközép Polgári Platform társadalmi reformjai a labdarúgás és a sport kiemelt támogatásában merülnek ki. A közös lengyel–ukrán rendezésű 2012-es labdarúgó Európa Bajnokság kapcsán kormányközeli fővállalkozók számos stadiont és több mint kétezer kisebb sportpályát húztak fel (az utóbbiakat egyenként 90 millió forintnak megfelelő pénzből), miközben a fiatalok körében 30 százalékos a munkanélküliség. Tusk miniszterelnök (aki korábban maga is aktív labdarúgó volt) azt remélte, hogy majd a sport segítségével sikerül levezetni a fiatalok fölösleges energiáit, és a sport egyúttal értelmes célokat adhat nekik. Ehelyett az történt, hogy a stadionok összehozták a radikalizmusra hajló, dühös és előítéletes fiatalokat, akiket aztán szélsőjobboldali szervezetek illetve a velük kokettáló ellenzéki Jog és Igazságosság vett a szárnyai alá – írja Chmielewski.