„Collier szerint erkölcsi érvek szólnak amellett, hogy a gazdag országok a bevándorlás korlátozásával segítsék a szegényeket” – olvassuk Kennan Malik filozófus recenzióját Paul Collier oxfordi közgazdász Exodus – hogyan változtatja meg a bevándorlás a világot? című könyvéről.
Collier a bevándorlók, a befogadó ország és az anyaország szempontjai alapján értékeli a migrációt. Az egyén szempontjából az elvándorlás nyilván előnyös, még akkor is, ha az anyagi jólétért fel kell adnia megszokott kulturális és nyelvi közegét. A befogadó ország számára a társadalmi kohézió szempontjából rövid távon hátrányos a tömeges bevándorlás, anyagi szempontból mégis előnyös, hiszen a bevándorlók többet fizetnek a közösbe, mint amennyit kivesznek belőle.
Collier szerint a szegény országok nézőpontjából azonban már korántsem ilyen egyértelmű a kép. Vannak olyan szegény országok, amelyek jól járnak a migrációval, hiszen a külföldre távozók jelentős összegeket küldenek haza, serkentik a befektetéseket, ráadásul példájuk javíthatja az iskolázottságot. A szegény országok többségére azonban ez nem igaz: az ő esetükben az agyelszívás hátrányos, hiszen a képzett rétegek távozása visszaveti a gazdaságot, sőt, akár a szociális ellátórendszert is tovább silányíthatja. Collier ebből azt a következtetést vonja le, hogy erkölcsi szempontból is helyes lehet, ha a tömeges elvándorlás megakadályozása érdekében a fejlett országokban szigorítják a bevándorlási törvényeket és a határőrizetet.
Collier megközelítéséből az következik, hogy a bevándorlók érdekeit alárendeli hazájuk kollektív céljainak. Akkor netán az is elfogadható lenne számára, ha maguk a szegény országok korlátoznák a kivándorlást? – kérdezi Malik. Elvégre ez is ugyanazt a célt szolgálja, mint a fejlett országok határőrizete. Collier szempontjai szerint talán még az is megengedhető, hogy az EU-val együttműködő Marokkó embertelen eszközökkel próbálja megállítani az északra tartó menekültáradatot (ahogyan korábban az EU-val szintén együttműködő Kadhafi is)? A fejlett országok szempontjából persze az a kérdés, vajon az Európai Unió jóléti rendszerét védő, a határokat lezáró falak és a minden korábbinál szigorúbb, az EP által épp a minap jóváhagyott Eurosur határőrizeti rendszer is helyeselhető erkölcsi megfontolásból.
A több mint háromszáz áldozatot követelő lampedusai katasztrófából Malik azt a következtetést vonja le, hogy milyen súlyos erkölcsi dilemmákkal jár a határok őrizete, és utal rá, hogy Collier „humanitárius” érvei jól jönnek az egyre inkább menekült- és bevándorlás-ellenes politikusoknak.
Hein de Haas, az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Bevándorlási Intézetének igazgatója a brüsszeli De Morgenben ugyanerről azt írja, hogy a menedékkérők és az illegális bevándorlók éppen a határellenőrzés miatt vállalnak egyre kockázatosabb útvonalakat. A szigorítások következtében csak az áldozatok száma és az illegális embercsempészek tarifái fognak emelkedni – vetíti előre Haas.