A weimari metafora csapdájában

2013. november 19.

A jobboldali populizmus szakértője szerint egyelőre alaptalannak bizonyultak a félelmek, miszerint a gazdasági válság a szélsőjobboldali radikális pártok megerősödését hozza. Azt viszont aggasztónak tartja, hogy a szélsőjobboldal megfékezésére hivatkozó mérsékelt kormányok gyengítik a demokratikus intézményeket.

 

Az európai helyzet nem hasonlít a weimari köztársaság végnapjaihoz. Ellentétben a huszadik század elejének weimari Németországával, a 21. századi Európa szélsőségesei nem meghatározó politikai erők” – olvassuk a baloldali Open Democracy webmagazinban. A cikk szerzője Cas Mudde, az európai szélsőjobboldali populista radikalizmus szaktekintélye, akinek Populista radikális jobboldali pártok Európában című monográfiája kézikönyv számba megy.

Az elmúlt öt évben publicisták, politikusok, sőt tudósok tucatjai vontak párhuzamot a weimari köztársaság végét és közvetve a német nemzeti szocializmus megerősödését okozó gazdasági válság és a 2008 óta kialakult európai helyzet között. Mudde szerint a párhuzam félrevezető, hiszen eleve nem veszi figyelembe, hogy ma a demokratikus normák a politikai kultúra részévé váltak, így sokkal ellenállóbbak a gazdasági válsággal szemben, mint nyolcvan éve.

De a számok sem igazolják a szélsőjobb előretörésével kapcsolatos aggodalmakat. Igaz ugyan, hogy Franciaországban és Görögországban előretört a radikális jobboldal (az utóbbi esetében ráadásul egy nyíltan náci eszméket valló párt jutott a parlamentbe), ám a kontinens országaiban összességében nem beszélhetünk radikalizálódásról. 2009 óta nem nagyobb az európai szélsőjobboldali pártok támogatottsága, mint 2005 és 2008 között volt. Az EU tagállamainak negyedében egyáltalán nem jutott radikális jobboldali párt a parlamentbe, ráadásul az öt mentőcsomagot kapott ország közül egyedül Görögországban sikerült átlépniük a parlamenti küszöböt.

Azon államok felében, amelyekben a szélsőjobb jelen van a parlamentben, 2008-hoz képest csökkent a radikálisok támogatottsága. És még ahol jelentősen nőtt, ott sem mindig a válság állt a háttérben – utal Mudde Magyarország példájára, ahol szerinte a korábbi baloldali kormányok politikai válsága miatt erősödött meg hirtelen a szélsőjobboldal. A lett Nemzeti Szövetség 2011-ben erősödött meg – vagyis a válság legkeményebb éveinek lecsengésével, amikor az ország gazdasága éppen évi 5,5 százalékkal nőtt.

A szélsőjobboldali pártok a 28 tagú EU mindösze tíz államában erősödtek, és ezek közül is csak négy országban beszélhetünk 5 százalékot meghaladó erősödésről – foglalja össze kutatásai eredményét Mudde a Washington Postban. Ráadásul még a parlamentbe jutott szélsőjobboldali pártok is marginálisak, leszámítva Bulgáriát és Lettországot, ahol a kormánykoalíció részei. De erre már volt példa a válság előtt is, például Ausztriában.

Mindez azonban korántsem jelenti, hogy a válság ne veszélyeztetné a demokratikus intézményeket – jegyzi meg Mudde. Csakhogy nem a szélsőjobboldali pártok, hanem a radikalizmussal kapcsolatos eltúlzott félelmeket meglovagoló, a szélsőjobb megfékezésére hivatkozó mérsékelt kormányok hoznak antiliberális döntéseket – véli Mudde, és ebből a szempontból egy csoportba sorolja Görögországot és Magyarországot. Mint a Metazinban is olvasható, a radikális jobboldali retorikával akár a mérsékelt baloldali pártok is előszeretettel kelnek versenyre, például Angliában vagy Franciaországban.