A szakbarbárok kora

2013. november 24.

A munkamegosztás a tudományos életet is elérte. A specializált tudás korában a reneszánsz embereknek nem sok babér terem. A brit író szerint nagy ára van annak, hogy az egyetemek ma már monopata szakbarbárokat képeznek.

 

Manapság leginkább a specialistákat övezi tisztelet, pedig az ember akkor képes igazán nagyot alkotni, ha sokoldalúan gondolkozik” – olvassuk Robert Twigger író cikkét az Aeon magazinban.

Twigger, aki úti beszámolóiban előszeretettel mutatja be az afrikai törzsek sokoldalúságát és a mindennapi problémák megoldásában mutatott kreativitását, szomorúnak tartja, hogy a fejlett nyugati társadalmakban egyre inkább csak a specialisták érvényesülhetnek. A szakbarbárosodás eredményeképpen a speciális szaktudással rendelkező egyén egyre kevésbé képes átlátni a nagyobb összefüggéseket.

Arra már Adam Smith, Marx majd Weber, sőt a konzervatív liberális Alexis de Tocqueville is rámutatott, hogy a kapitalista munkamegosztás szellemi eltompuláshoz illetve elidegenedéshez vezet. Twigger szerint a folyamat már az értelmiség intellektuális képességeit is veszélyezteti. A szellemi munkamegosztás következtében a tudás és az ismeretek létrehozása nem sokban különbözik a kapitalista gyáripartól, ahol a végterméket egy konkrét munkafolyamatra koncentráló munkás hozza létre a szerelőszalagon. A gyerekeknek egyre fiatalabban kell szakosodniuk, és az esetek többségében már az egyetem előtt eldől, hogy milyen szakterület irányába indulnak el. A későbbi pályamódosítás esélye kicsi, hiszen a verseny nagy és az adott szakterület speciális ismereteinek és nyelvének elsajátítása nehéz. A túlzottan is specializált képzés eredményeképpen a szakbarbár tudósok minden idejüket saját szűk szakterületük tanulmányozására fordítják. Pedig a tudományos felfedezések egy jelentős részét éppenséggel a saját szakterületeket elhagyó tudósoknak köszönhetjük. Francis Crick, a DNS egyik felfedezője fizikus volt, és ezért tudott a biológusok számára korábban megoldhatatlan dilemmákat megválaszolni. A modern kor előtt pedig egyenesen természetes volt, hogy a nagy elmék polihisztorok – utal Twigger Leonardo da Vinci, Goethe és Benjamin Franklin munkásságára. Kutatások bizonyítják, hogy az agy figyelmet irányító része annál aktívabb, minél több új impulzus éri. A tudományterületükbe bezárkózó monopata szakbarbárok azonban nem sok ilyennel találkoznak, ezért eltompulnak.

Hogy mi lenne a megoldás a túlspecializált tudás problémájára, azt Twigger nem árulja el. Ő mindenesetre a maga módján védekezik a szakbarbárosodás okozta beszűkülés ellen. A doktorátus megszerzése helyett inkább írónak állt, így azzal foglalkozhat, amihez éppen kedve van. De ha valamilyen nyavalya gyötri, minden bizonnyal ő is specialistához fordul.