„Ben Bernanke, aki leköszönése előtt a világ legnagyobb hatalommal rendelkező jegybankelnöke volt, nem megbízható ember. Mint ahogyan a FED-elnöki tisztjét átvevő Janet Yellen sem” – olvassuk Anatole Kaletsky közgazdasági szakíró bejegyzését a Reuters szerkesztőségi blogjában. A cikk apropója a FED államkötvény-vásárlási programjának lefékezése, valamint Carney brit jegybankelnök január végi bejelentése, miszerint „felülvizsgálatra szorulhat” korábbi ígérete, amelyben 2016-ig nulla százalékos alapkamatot ígért.

Kaletsky nem részrehajló: nemcsak a FED és a Bank of England vezetőit, hanem a világ minden jegybankelnökét hazugnak tartja. De nem pálcát akar törni fölöttük, hanem csak arra világít rá, hogy újabban a jegybankelnökök blöfföléssel és szóbeli intervencióval igyekeznek megvalósítani a monetáris célokat. Korábban a jegybankárok komoly emberek voltak, akiknek adni lehetett a szavára. Ma viszont már természetes, hogy a nemzeti valuta árfolyamának védelmében gátlástalanul intervencióval ijesztgetik a vérszemet kapott spekulánsokat. Mint ahogyan nem meglepő az sem, ha a monetáris célok teljesítése érdekében elhallgatják a gazdaság valós helyzetét, és alaptalanul optimista előrejelzéseket tesznek közzé.

A polgárok sem nagyon gondolják, hogy a szavahihetőség fontos erény lenne a jegybankárok számára – véli Kaletsky. Hiszen őket is az inflációs cél teljesülése és az árfolyam kiszámíthatósága érdekli, és mellékes, hogy ezt milyen eszközökkel éri el a jegybank.

A jegybankárok kivételezett helyzetét fokozza, hogy gyakran még csak nem is rajtuk kérik számon a monetáris politika kudarcát. „Amikor a fejlődő országok nemzeti valutái összeomlanak, a közharag mindig a politikusokat veszi célba” – idézi fel Kaletsky Argentína esetét, ahol a peso árfolyamának zuhanásáért az elnök asszonyt, nem pedig a jegybankelnököt okolták. Hasonló volt a helyzet Cipruson, ahol a kormány belebukott a bankválságba – a jegybankelnök azonban nem. „Sőt, minden megszegett ígéret ellenére a jegybankelnököket nagyobb bizalom és tisztelet övezi, mint bármely más közhivatalnokot.”