Allah nevében?

2014. október 9.

A katolikus teológus szerint a Korán tanítása összeegyeztethetetlen az alapvető emberi jogokkal és a világi állammal. Az iszlámkritikus szociológus szerint ez az olvasat tendenciózus. Szerinte az iszlámhívők felelőssége és feladata, hogy elterjesszék vallásuk békés, az emberi jogokhoz igazított olvasatát.

 

A szabadságszerető muszlimok védtelenek lesznek a fundamentalisták érveivel szemben mindaddig, amíg nem tekintik a Koránt történeti és ezáltal megkérdőjelezhető és vitatható műnek” – olvassuk a Neue Zürcher Zeitungban. A cikk szerzője Necla Kelek, iszlámkritikus írásairól ismert feminista szociológus és publicista.

Kelek cikkének apropója Martin Rhonheimer katolikus teológus és filozófus szeptember eleji írása. Allah nevében gyilkolni című cikkében a Rómában tanító svájci származású teológus az Iszlám Állam által elkövetett borzalmak kapcsán azt vizsgálta, hogy mennyiben képes az iszlám teológia a Korán alapján elutasítani az iszlám nevében elkövetett erőszakot. Rhonheimer arra a következtetésre jutott, hogy nem nagyon: az IS és az egyéb erőszakos fundamentalista irányzatok szellemisége összhangban van a Korán tanításának lényegével. Rhonheimer olvasatában az iszlám intoleráns, az alapvető emberi jogokat sem elismerő erőszakos politikai vallás. Az iszlám vallás nem fér össze a szekuláris állammal. Szemben a kereszténységgel, amely a vallást függetleníti a politikától, az iszlám alapvető tanítása értelmében a politikát a vallási elveknek kell meghatározniuk. A zsidó és a keresztény vallás szent szövegei alapján lehetséges a vallási erőszak elutasítása, a Korán azonban nem ad ilyen olvasatra lehetőséget – véli Rhonheimer. Elismeri ugyan, hogy vannak „mérsékelt és reformer” iszlámhívők, ám szerinte ők többnyire „amerikai és európai egyetemek jól fizetett professzorai”, akiknek nem sok közük van az egyszerű hívőkhöz. „Az ’igazi iszlám’ nem képes beilleszkedni a modern világba.” Ezért az iszlám csak akkor válhat békés vallássá, ha minél távolabb kerül gyökereitől.

Rhonheimer provokatív cikke heves vitát váltott ki. Bírálói szerint szelektíven olvassa a Koránt, és nem veszi figyelembe, hogy az több helyen elítéli az erőszakot és toleranciát hirdet. A téves és politikailag motivált olvasat pedig az iszlamofóbiát erősíti – vetették Rhonheimer szemére.

Kelek egyetért a kritikusokkal abban, hogy Rhonheimer olvasata tendenciózus: a Korán egyes részei erőszakot hirdetnek (ami éppen elég is a fundamentalistáknak), mások viszont a békesség mellett érvelnek. Kelek szerint a Korán ellentmondásainál sokkal nagyobb probléma, hogy nem alakult ki a szöveg kanonizált modern olvasata. A kereszténység az évszázadok során képes volt az ókori szöveget az adott korhoz igazítani és humánusabb olvasatot adni a Biblia vérgőzösebb részeinek is, az iszlám viszont – egyházi intézményrendszer és hierarchia híján – nem volt képes erre.

A legfontosabb feladat az iszlám modern kornak megfelelő, az alapvető emberi jogokkal összeegyeztető és a szekuláris államot lehetővé tevő olvasatának elterjesztése lenne. Igaz ugyan, hogy a Korán szó szerinti olvasata kevés fogódzót nyújt a fundamentalista erőszakkal szembeni érveléshez, ám a hívőknek abban mégis komoly felelősségük van, hogy ezt mind ez idáig nem sikerült elérni, és még ma is a Korán szó szerinti olvasata számít elfogadottnak – véli Kelek.