A lengyel zsidó élet múzeuma

2014. november 18.
CC Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Poland CC Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Poland
https://www.flickr.com/photos/polandmfa/

A néhány hete megnyitott Lengyel Zsidóság Történelmének Múzeuma új megvilágításban mutatja be a lengyel zsidóság évezredes történetét. Olyan narratívát kínál, amely nem a holokauszt és az üldözés szemszögéből mutatja be a lengyel-zsidó együttélést.

 

A Lengyel Zsidóság Történelmének Múzeuma fel fogja erősíteni az arról folyó vitát, hogyan kell a múzeumoknak a nemzeti identitást bemutatniuk” – írja az Economist az október végén megnyitott új varsói múzeum kapcsán, amelynek célja a lengyel zsidóság történetének bemutatása.

A múzeum, szakítva a korábbi hagyományokkal, nem a holokausztot és a zsidók üldözését állítja a középpontba, és ezzel változtatni igyekszik a Lengyelország és a zsidóság viszonyáról kialakult képen, amelynek ma még központi eleme az auschwitzi haláltábor. „Erkölcsi kötelességünk, hogy méltó emléket állítsunk a lengyelországi zsidók ezeréves történetének. A holokauszt nem a kezdete, de nem is a vége a történetnek” – idézi az Economist Barbara Kirshenblatt-Gimblett programigazgatót, aki maga is az üldözés elől menekülő lengyel zsidók leszármazottja. Az Egyesült Államokban tanító muzeológus szerint a cél egy olyan narratíva felmutatása, amely nem a holokauszt felől és annak fényében értelmezi a lengyelországi zsidóság történetét. Így elkerülhető, hogy a több évszázados történelmet a huszadik századi borzalmak előfutáraként értelmezzük.

A kiállítás bemutatja a lengyelországi zsidóság virágkorát, kitér rá, hogy a 16. század végén szabadon gyakorolhatták a vallásukat. „Azoknak a zsidó látogatóknak, akiknek már elegük van a népirtásra és az ellenállásra fókuszáló történelemből, felüdülés a kiállítás” – véli az Economist. Bár a nyolc tematikus teremből mindössze egy foglalkozik a holokauszttal, „mindez nem jelenti, hogy a múzeum kisebbíteni akarná a holokauszt jelentőségét” – állítja az Economist, de aztán hozzáteszi, hogy a szervezők talán túlzottan is a látogatóra bízzák az egyéni értelmezés kialakítását. Az első világháború utáni antiszemita propagandaanyagok bemutatásánál például kevés az útmutatás és a magyarázat, ami segíthetné a zsidókkal kapcsolatos vérvádak és egyéb hazugságok leleplezését. A lap idézi Konstanty Gebertnek, a varsói zsidó közösség tagjának észrevételét, miszerint a zsidóság múzeuma nagyobb figyelmet szentel Lengyelország felosztásának, mint a zsidó vallásnak. Vitát váltott ki, hogy a múzeum elé szobrot terveznek, amely a zsidók mentésében részt vevő lengyelekről emlékezne meg. „A szobor ellen tiltakozó értelmiségiek szerint ez történelemhamisítás, hiszen a lengyelek többsége semmit sem tett a nácik által meggyilkolt 2,7 millió zsidó megmentése érdekében.”

Az Economist úgy véli, a múzeum szellemisége a modern Lengyelország nemzeti identitásának újraértelmezésére tett kísérletként fogható fel. „Az elmúlt 25 évben a lengyel kormány következetesen Izrael-barát politikát folytatott. A lengyel aranykor vallási toleranciáját a középpontba állító múzeummal a cél a közös európai értékekkel való azonosulás kifejezése” – vallja az Economist, hozzátéve, hogy a múzeum már csak azért is időszerű, mert Lengyelországban ma ismét népszerű a zsidó identitás és a vallás.

Timothy Garton Ash is abbéli reményének ad hangot, hogy a múzeum segítheti a múlttal való szembenézés és a megbékélés ügyét. Garton Ash felidézi Reuven Rivlin izraeli elnöknek a megnyitó ünnepségen mondott szavait, miszerint „nem holokauszt-múzeum ez, hanem az élet múzeuma”. Az angol történész azt reméli, hogy a múzeum lebonthatja a lengyelországi zsidóság történetével kapcsolatos egyoldalú és sztereotip értelmezéseket. Azokat, amelyek a lengyel zsidóság történetét kizárólag az antiszemitizmus tükrében értelmezik, és azokat is, amelyek a holokausztot kizárólag a náci megszállók számlájára írják. Utóbbi kapcsán Garton Ash megjegyzi, hogy a lengyelek már elég erősek ahhoz, hogy ne csak a megszállások áldozataként tekintsenek magukra, hanem szembenézzenek a ténnyel, hogy a zsidóság kiirtásában lengyelek is tevőleges részt vállaltak. Sokszor egyazon személy volt áldozat és bűnös.

A Frankfurter Allgemenie Zeitung úttörőnek nevezi a kiállítás megközelítését, különösen annak fényében, hogy a múzeum a lengyel zsidó életet helyezi középpontba – miközben alig élnek zsidók Lengyelországban. A Die Welt kiemeli, hogy a múzeum egyben oktatási központként is szolgál, ami nemcsak a történelmi szembenézés, hanem a zsidó kultúra revitalizálásának ügyét is szolgálja. A Die Welt hozzáteszi, hogy a lengyel zsidóság történetének múzeuma az augusztus végén megnyitott gdański Szolidaritás Múzeummal és a Második Világháborús Ellenállás szeptemberben átadott Múzeumával egyetemben az új lengyel nemzeti identitás megerősítését célozza. A Die Welt szerint mindhárom múzeum segítheti a lengyel nemzeti büszkeség megerősítését és egyúttal annak felmutatását, hogy a lengyel nemzeti értékek összhangban vannak az európai értékekkel.