Moszkva és a francia szélsőjobb

2014. december 2.
Moszkva és a francia szélsőjobb

A Nemzeti Front vezetői rendszeres kapcsolatokat ápolnak Moszkvával. Maga Putyin elnök nem fogadja őket, de a párizsi orosz nagykövettel sűrűn találkoznak, és befolyásos moszkvai emberekkel is kapcsolatban állnak. A pénzügyi segítség sincs kizárva.

 

Diszkrét, de nagy jelentőségű politikai szövetség jött létre, és lehet, hogy megváltoztatja a földrész arculatát” – olvassuk Vincent Jauvert cikkét a Nouvel Observateurben.

Hónapok óta terjednek Európában olyan híresztelések, hogy Oroszország kitüntetett kapcsolatokat ápol külföldi szélsőjobboldali szervezetekkel, mégpedig azzal a céllal, hogy destabilizálja a nyugati demokráciákat. A baloldali hetilap most részleteket is közöl arról, hogyan működik ez a kapcsolattartás Franciaországban. A szerző szerint az utóbbi hónapokban a Kreml kifejezetten a Nemzeti Frontra teszi tétjeit, képesnek tartja arra, hogy megszerezze a hatalmat Franciaországban, és ezzel „Moszkvának kedvező irányba fordítsa az európai történet menetét”.

Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke gyakran nyilatkozik az orosz sajtónak, és „lojalitásáról”, sőt, „csodálatáról” biztosítja Putyin elnököt. Egyenesen kívánatosnak mondotta, hogy Franciaország szakítson a NATO-val, és Oroszországgal lépjen szövetségre. A kapcsolatot az apa, Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front alapítója vette fel, még 1968-ban, a nagy diáklázadások idején. Akkor ismerkedett meg vele Ilja Glazunov ösztöndíjas festő, aki azóta a hatalom kegyeltje Moszkvában, olyannyira, hogy állami múzeum viseli a nevét, és ő rendezte be Putyin elnök lakosztályát a Kremlben. 1968-ban megfestette Le Pen portréját légideszantos egyenruhában, és amikor Le Pen 1991-ben Moszkvába látogatott, ismét találkoztak. Glazunov akkor a Pamjaty nevű rasszista, szélsőjobboldali mozgalom egyik vezetője volt, s ő mutatta be a hasonló eszméket terjesztő és mindmáig aktív parlamenti képviselő Vlagyimir Zsirinovszkijnak, aki öt évvel később meghívta ezüstlakodalmára. Az elegáns rendezvény biztonságáról, mondta később Le Pen, az FSZB (a titkosszolgálat) egy zászlóalja gondoskodott. Közben a Kreml Rogyina (Haza) néven új szélsőjobboldali pártot segített életre, s ennek elnöke, Szergej Baburin, aki azóta az Állami Duma alelnöke lett, 2003-ban moszkvai látogatásra hívta meg Le Pent. A vendég a legfelső vezetés közelébe nem kerülhetett ugyan, de villásreggelin látták vendégül a Tudományos Akadémián, vacsorán az Írószövetségben, és hosszan elbeszélgetett vele Tyihon atya, Putyin elnök gyóntatója, valamint Vlagyimir Krjucskov egykori KGB-főnök. 2005-ben a Rogyina meghívására újabb látogatást tett Moszkvában, vendéglátói egy Magyarországon egykor davajgitár néven ismert dobtáras PPS géppisztollyal kedveskedtek neki, és ezúttal Glazunov mester kíséretében megtekinthette Putyin elnök lakosztályát.

2011-ben az apa helyét Marine Le Pen vette át a Nemzeti Front élén, és hamarosan felfedezte, hogy sok a közös érték, s hogy Oroszország fontos „civilizációs modell”. 2012-ben 115 ezer eurós orosz támogatással a Nemzeti Front emberei megindították a francia nyelvű internetes ProRussia televízió adásait. A második évben már 300 ezer euró volt a támogatás összege, de aztán vége is szakadt, mert Oroszország saját francia nyelvű műholdas tévécsatorna beindítását tervezi 20 millió eurós évi költségkerettel. Orlov orosz nagykövet diszkréten ugyan, de rendszeresen találkozik a követségen a Nemzeti Front vezetőivel. Marion Maréchal-Le Pen, az elnök asszony unokahúga, a nemzetgyűlés legfiatalabb képviselője első EU-n kívüli útján, 2012-ben Moszkvában Szergej Nariskin Duma-elnökkel találkozott, akiről azt tudni, hogy KGB-s múltja van és közel áll Putyin elnökhöz.

2013-ban Marine Le Pen Moszkvában előadást tartott az Erkölcs és demokrácia című konferencián. Őt már nemcsak Nariskin fogadta, hanem Dmitrij Rogozin fegyverkezési ügyekben illetékes miniszterelnök-helyettes is. Rogozin a Rogyina párt alapító tagja. Az elnök asszony előadást tartott a hírneves diplomata- és ügynökképző intézetben, az IMO-n, és szenvedélyes szavakkal dicsérte Putyin rendszerét. Egy évvel később Aymeric Chauprade külügyi felelős személyében megfigyelőt küldött a krimi népszavazásra, s az mindent szabályosnak talált. Moszkvában Chauprade találkozott a kelet-ukrajnai szeparatisták fő finanszírozójának tekintett Konsztantyin Malofejev pénzmágnással. A Krím annektálása után Marine Le Pen is Moszkvába látogatott, Putyin továbbra sem fogadta, de pár nappal később az orosz televízióban gratulált a Nemzeti Front helyhatósági választási sikeréhez. Ezután pártja, az Egységes Oroszország bejelentette, hogy társpárti megállapodást kötött a Nemzeti Fronttal, miközben a jobbközép UMP-vel sem mondta fel az együttműködést. Amikor az újságírók azt kérdezték a Moszkvából hazatérő Marine Le Pentől, hogy pártja kap-e anyagi támogatást Oroszországtól, az elnök asszony azt felelte, hogy az törvénytelen lenne. Viszont a francia bankok nem adnak hitelt a Nemzeti Frontnak, és ezért a párt külföldi intézményekhez fordult, „igen, köztük oroszországiakhoz is”.