Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Választókerület-szabászat

2005. október 25.

A számítógépes adatfeldolgozás segítségével olyan körzeteket tudunk kialakítani, hogy az eredményt előre borítékolni lehet. Ha a pártok kezében van a módszer alkalmazása, a pártok nyernek vele.

A számítógépes adatfeldolgozás segítségével olyan körzeteket tudunk kialakítani, hogy az eredményt előre borítékolni lehet. Ha a pártok kezében van a módszer alkalmazása, a pártok nyernek vele.

Az Egyesült Államokban a tízévenként tartott népszámlálások után újrarajzolják a szenátusi és kongresszusi választókerületek térképét. A cél: azonos számú választót magában foglaló körzetek kialakításával biztosítani, hogy minden egyes szavazat ugyanannyit érjen.

De nem csak az a kérdés, hogy hány választó van egy-egy kerületben. Nem mindegy, hogy hol húzódnak a körzetek határai.

A polgárháború után például úgy határozták meg a körzeteket, hogy a volt rabszolgák sehol se kerülhessenek többségbe. S a kerületek határainak megvonása annak érdekében is alkalmazható, hogy egy kisebbség többségbe kerüljön ebben vagy abban a kerületben.

A kilencvenes évek elején nagy reményeket fűztek a földrajzi információs rendszerek alkalmazásához. A számítógépes adatfeldolgozás segítségével készített választási térképek alapján pontosan megállapítható, hogy az adott területen élők melyik párt képviselőjére szavaztak. Ezért könnyen ki lehet alakítani olyan körzeteket, melyekben valamely kisebbség tagjai vannak többségben.

A technikát azonban nem csak a kisebbségek előnyére vagy hátrányára lehet alkalmazni. Az amerikai törvények megengedik, hogy politikai szempontokat is figyelembe vegyenek a választási körzetek kialakításakor.

A 2000. évi népszámlálás után Kaliforniában a két nagy párt megállapodott, hogy konszenzussal alakítják ki az új választási kerületeket. A körzeteket úgy szabták át, hogy mindenhol megerősítsék a korábban többségbe került párt pozícióját. A végeredmény az lett, hogy a 2004-es választásokon minden kerületben a korábban győztes párt jelöltje nyert.

„A földrajzi információs rendszerek bevezetésétől azt várták, hogy ésszerűbbé és demokratikusabbá teszi a választókerületek kialakítását – állapítja meg Benjamin Forest földrajztudós. – Valójában azonban a pártok nyertek a legtöbbet az új módszerek alkalmazásával. Segítségükkel szinte előre meg tudják határozni a végeredményt.”