A politikusok előszeretettel járatják le egymást. Ha az ellenfélről kiderül, hogy erkölcstelen, csökken a népszerűsége. Ezt remélik. De olykor visszaüt a botrány.

Új vezetőt választott a quebeci szociáldemokrata párt, a Parti Québécois, amely a kanadai tartomány függetlenségéért harcol.

A szakadár francia szocdemek nagyban gyakorolják a párton belüli demokráciát. Azok a párttagok szavazhatnak, akik legalább egy éve fizetik a tagdíjat. Ha külön megerősítik tagságukat, megkapják a jelöltek listáját, az okos döntéshez szükséges információkat, és egy azonosítási kódot. A listán szereplő neveket mindenki rangsorolja, s azután a telefonon vagy interneten beküldött rangsorokból választják ki a nyertest egy bonyolult formula szerint.

A felmérések által is megerősített várakozásoknak megfelelően, a negyven éves André Boisclair került ki győztesen a küzdelemből. A fiatal politikus, aki korábban többször töltött be miniszteri tisztséget a tartományi kormányban, az első nyíltan meleg pártvezér Észak-Amerikában. De szexuális orientációját senki sem vetette szemére a kampány során.

Inkább azért támadták, mert kedveli a tivornyázást, és még miniszter korában is fogyasztott kemény drogokat. Boisclair beismerte, hogy régebben valóban használt kokaint. A botrány nem ártott neki. Sőt, épp ezzel növelte behozhatatlanná előnyét a többi elnökjelölttel szemben.

Az ügy ilyen alakulása a magukat joggal toleránsnak tartó kanadaiakat is meglepte. Az érintett sem tudta hová tenni a dolgot. „Talán az őszinteségemet értékelték az emberek” – olvassuk a New York Timesban.

Az elnökségért induló többi jelölt annyira megijedt a botrány nem várt hatásától, hogy az utolsó televíziós vitában nem is vették elő a kérdést. Pauline Marois, a másik nagy esélyes a választás előtt egy héttel elkeseredett lépésre szánta el magát. Bejelentette, hogy füves cigit szívott. Népszerűségi indexe rögtön javult is valamelyest, de nem eléggé.

„Mi quebeciek azokat a politikusokat kedveljük, akik kissé arcátlanok, bizonytalanok, határozatlanok, isznak, megbízhatatlanok, erkölcstelenek. Még jobb, ha kábítószereznek is. Egyszóval azokat szeretjük, akik olyanok, mint mi” – idézi a New York Times az egyik kanadai bulvárlapot.

„A legfőbb kampányszabály – vonja le a tanulságot az amerikai újság –, hogy ne akarj erényesebbnek látszani, mint a választók.”