„A globális kapitalizmus motorjai, a fejlett nyugati nagyvárosok és lakói egyre inkább eltávolodnak hazájuktól és annak kultúrájától. A metropoliszok a helyi szokásoktól megszabadulva szépen lassan egy kaptafára készült kulturális zárványszigetekké válnak” – olvassuk az American Conservative-ben Benjamin Schwarz kultúrtörténész recenzióját Elizabeth Currid-Halkett urbanisztika-professzor Kis dolgok összege: a feltörekvő osztály elmélete című monográfiájáról.
Általánosan elfogadott szociológiai nézet, hogy a gazdasági növekedés és a kapitalista piacgazdaság együtt jár a toleráns, kozmopolita értékek megerősödésével. A kapitalizmus sikerének feltétele a nyitott gazdaság és a szabad kereskedelem, amely viszont csak akkor lehetséges, ha erős a bizalom és a szolidaritás a résztvevő felek között. A kapitalizmus elterjedése így együtt jár a hagyományos – törzsi, nemzeti és patrióta – szolidaritás gyengülésével és a kozmopolita érzelmek, valamint a multikulturális tolerancia elterjedésével. Ám ezen attitűdök egyenlőtlenül terjednek: főleg a globalizáció nyertesei, a városi középosztály és elit körében népszerűek. Az elzártabb, a globális piacon inkább csak közvetve jelen lévő, periférikus területeken azonban továbbra is a hagyományos identitás és morális attitűd maradt a szolidaritás alapja.
A fejlett világban a képzett, többnyire városi elit egyre kevésbé érzi úgy, hogy egy közösségbe tartozik az egyszerű emberekkel. Az is megfigyelhető, hogy a politikai, vagyonbeli és világnézeti árkok nemcsak mélyülnek, hanem egybe is esnek, aminek hatására a két tábor egyre inkább elkülönül, hiszen az emberek minden kérdésben ugyanazon csoport tagjaival értenek egyet. A politikát korábban meghatározó jobb- és baloldali vetélkedést egyre inkább az urbánus, kozmopolita és liberális, illetve a nemzeti, populista erők közötti küzdelem veszi át.
A társadalmi csoportok közötti küzdelem, mint mindig, ma is több fronton zajlik. Currid-Halkett könyvében azt vizsgálja, hogy milyen kulturális mintákat követ az amerikai urbánus fiatalok feltörekvő osztálya. A nagyvárosi hipszterek elutasítják a hagyományos nemzeti és vallási identitásokat. Helyettük keleti (főleg indiai) szokásokból és a modern környezettudatosság eszméiből összegyúrt világnézetet választanak. Ez a világnézet a jól ismert identitásképző tényező szerepét tölti be: a feltörekvő nemzedék arra használja, hogy megkülönböztesse magát. Az identitás nem csak a kozmopolita elvekben, de a hétköznapi életvitelben is tetten érhető: a hipszter-törzs tagjai sajátosan öltözködnek, kínosan ügyelnek rá, hogy a kifinomult ízlésnek megfelelően étkezzenek, és természetesen a gyereknevelésben is a haladó szellemiséget követik. Magától értetődő módon olvasottak és tanultak, és lelkiismeretesen olvassák Paul Krugman cikkeit a New York Timesban. Az önmegvalósítást és az eredetiséget mindennél többre értékelik, és egyúttal úgy gondolják, hogy jár nekik a jó élet.
A fentiek tekintetében a feltörekvő nemzedék a vebleni „dologtalan osztály” modern megfelelőjének tekinthető. A hipszterek esetében a „hivalkodó fogyasztás” nem pusztán státuszszimbólum, hanem a morális felsőbbrendűség megnyilvánulása is: a nyitott gondolkodás és az ökológiai tudatosság megtestesülése. A mai feltörekvő osztály tagjai úgy hiszik, hogy a bioételek és a fair trade kávé fogyasztása előmozdítja a globális felmelegedés elleni harcot és a globális egyenlőség ügyét. Másrészt pedig státuszszimbólumaik nem feltétlenül az árukkal tűnnek ki. Hiszen drága holmit a tehetősebb maradi gondolkodásúak is beszerezhetnek. Ahhoz, hogy hipszterré váljunk, nemcsak pénzre, hanem kulturális tőkére van szükség: meg kell tanulni, hogy a művelt és kifinomult osztály mit és hogyan fogyaszt. A kiváltságos ízlésre vonatkozó íratlan normákat csak a megfelelő társaságban lehet elsajátítani.
Currid-Halkett nem mulasztja el megjegyezni, hogy a hagyományos közösségeket, a kapitalizmust és a fogyasztói kultúrát általában lenéző ifjak észre sem veszik, hogy maguk is törzsi kultúrát hoznak létre. Ráadásul az ő identitásuk elválaszthatatlan a piaci logikától, hiszen elsősorban a fogyasztási gesztusokban fejeződik ki.