„Aggasztó identitáspolitikai trend van kialakulóban, amely az etnikai identitást a genetika alapján határozza meg. A megközelítésből az következik, hogy a kulturális, társadalmi, vallási és politikai identitásunk a genetikai identitás függvénye” – olvassuk Patrick J. Geary középkorász bejegyzését a Princeton Egyetemhez tartozó Institute for Advanced Study blogjában.
A genetikai kutatások új távlatokat nyitnak az orvostudományban. Lehetővé teszik bizonyos betegségekre való hajlam felismerését, a génsebészeti beavatkozások és a génspecifikus gyógyszerek pedig akár a megelőzést is. A DNS-tesztek megkönnyítik a rendőrégi nyomozásokat, és a bíróságok is előszeretettel alkalmazzák az apasági perekben. A történettudomány is hagyatkozik a genetikai kutatásokra a népvándorlások vizsgálatakor.
Az emberi genomé kutatásának azonban ennél jóval szélesebb társadalmi és politikai következményei vannak. A genetika és a farmakológia (szintén ingatag lábakon álló) rasszfogalma egyre inkább megjelenik a társadalomtudományokban. A modern tudomány fejlődésének eredményeképpen ismét előkerültek az eugenika tanai, az intelligenciahányados és a bőrszín közötti összefüggések vizsgálata. A mexikói kormány komoly összegekkel támogatta a kutatást, amely a mexikói nemzet DNS-mintáját volt hivatott feltárni. Az izraeli kormány vizsgálta annak a lehetőségét, hogy DNS-tesztek segítségével állapítsák meg az Izraelbe történő bevándorlást lehetővé tevő zsidó származást. Az amerikai indián törzsek tagjai is használták a DNS-vizsgálatokat, miután egyre többen akartak az őshonos csoportok tagjává válni – hogy aztán a törzsi jogok alapján kaszinót üzemeltethessenek.
Nem meglepő hát, ha az olcsó és ezért széles körben elérhető génteszteket sokan a származás felkutatására használják. A géntérképeket elkészítő cégek azzal reklámozzák magukat, hogy a DNS-vizsgálatok feltárhatják az egyén etnikai gyökereit. A reklám működik, és mint azt a videómegosztókra feltöltött felhasználói videók mutatják, a tesztek elvégzői valóban az etnikai hovatartozás bizonyítékának tekintik a DNS-térképet.
Geary mindezt bizarrnak és abszurdnak tartja. Rámutat, hogy a DNS alapján nagyon nehéz hiteles következtetéseket levonni a származásról. Tudja, hogy miről beszél, hiszen fő kutatási területe a közép-európai barbár törzsek történetének vizsgálata DNS-vizsgálatok segítségével. Geary rávilágít, hogy a genetikai vizsgálatokból nem lehet közvetlen következtetéseket levonni a kulturális sajátosságokra: a viszonylag közeli genetikai rokonságot mutató populációk kulturális, társadalmi és politikai értelemben rendkívül különbözőek lehetnek. Arról nem is beszélve, hogy a különböző népcsoportok állandóan keveredtek, ami tovább gyengíti a biológiai származás és az etnokulturális identitás közötti kapcsolatot. „A DNS-vizsgálatok semmit sem mondanak a régmúltban élt emberek identitásáról: arról, hogy miben hittek, mivel azonosultak, vagyis hogy kik voltak valójában.”