„Mindenki jobban járna, ha a fiatalok kevesebb időt töltenének középiskolában, főiskolán és egyetemen. A többség számára ugyanis ezen intézmények leginkább csak az elnyújtott és államilag támogatott kamaszkort biztosítják, ám a diákok képességeit és fegyelmét nem fejlesztik” – olvassuk Reuven Brenner Romániából elszármazott izraeli–kanadai közgazdász és menedzsment-szakértő esszéjét a „radikális középutas” American Affairs magazinban.
Miközben egyre nagyobb a politikai megosztottság, abban szinte minden párt és politikus egyetért, hogy a jólét és a társadalmi mobilitás alapja az oktatás, ezért a lehető legtöbbet kell költeni a fiatalok iskoláztatására. Sajnos azonban a számok nem igazolják a széles körben elfogadott dogmákat – állítja Brenner. 1999 óta 20-30 százalékkal emelkedtek az oktatásra fordított kiadások, mivel egyre több fiatal jár középiskolába és főiskolára. Csakhogy továbbra is nagyon magas azok aránya, akik nem jutnak el a végzettség megszerzéséig: a négyéves alapképzésre beiratkozott fiúknak 60, a lányoknak pedig 40 százaléka nem szerez diplomát hat éven belül. Pedig az oktatás színvonala folyamatosan csökken, hiszen minél több diákot vesznek fel, annál alacsonyabbra kell tenni a lécet. Olyannyira, hogy a főiskolára beiratkozó fiatalok harmadának felzárkóztató foglalkozásra kell járnia szövegértésből és matematikából. Brenner számos olyan kutatást is idéz, amelyekből kiderül, hogy sem a tanárok számának növelése, sem pedig az iskolaelőkészítő oktatások nem javítják a gyerekek képességeit.
Az egyetemi képzés a társadalom és az egyén számára is rendkívül költséges. A diákhitel hosszú évekre eladósítja a fiatalokat, még akkor is, ha a szülők is segítenek. Egyes közgazdászok évek óta arra figyelmeztetnek, hogy a bedőlt diákhitelek indíthatják el a következő válságot. Brenner hozzáteszi, hogy a felsőoktatás támogatása konzerválja a társadalmi igazságtalanságot. Az államilag támogatott ösztöndíjakat leginkább az eleve tehetősebb családba született fiatalok nyerik el. A kétkezi munkát vállaló vagy kisvállalkozásba kezdő fiatalok nem számíthatnak állami segítségre – sőt, az ő adóikból támogatják az elit gyerekeinek egyetemi képzését.
Mindennek fényében Brenner indokoltnak látná az egyetemi képzés állami támogatásának csökkentését. Egyúttal javasolja, hogy a képzések egy részét rövidítsék le, másokat pedig akár meg is lehetne szüntetni. Brenner szerint például meglehetősen fölöslegesek a business schoolok, hiszen a vállalkozás és a vállalatvezetés fortélyai nem sajátíthatók el az iskolapadban – és főleg nem elméleti-tudományos órák hallgatásával. „Ezek a képzések nagyjából olyanok, mintha az orvostanhallgatók dolgozatokat írnának a műtők ideális megszervezéséről ahelyett, hogy műtéteken vennének részt.” A kiadások csökkentése lehetőséget adna a felsőoktatásban elburjánzó, az oktatást kifejezetten hátráltató adminisztrokrácia csökkentésére is – teszi hozzá Brenner.
Ha rövidebb lenne a képzés, a fiatalok korábban lépnének be a munkaerőpiacra. Ehhez persze fontos a középiskolai duális képzés megjelenése. Brenner statisztikákat idéz, amelyekből kiderül, hogy az izraeli, a svájci és az osztrák középiskolások sokkal könnyebben helyezkednek el, mint az amerikaiak, hiszen ők az érettségi mellé szakmát is tanulnak. Ami nem zárja ki, hogy a középiskola után az egyetemhez kedvet érzők tovább tanuljanak.