„Nem csak nők, férfiak, illetve ’nemköziek’ és ’vegyes’ neműek vannak, hanem számtalan további nemi kisebbség is, amely állami elismerést követelhet. A diszkrimináció felszámolása csak újabb diszkriminációt teremt” – kommentálja Peter Rásonyi a Neue Zürcher Zeitungban a német alkotmánybíróság döntését, amely hivatalos elismerésben részesítette a harmadik nemet.
A karlsruhei testület alkotmányellenesnek ítélte a német anyakönyvezési gyakorlatot, amely csak két kategóriát („nő” és ”férfi”) ismer el. A hatályos jogszabályok lehetőséget adnak arra is, hogy a polgár üresen hagyja a nemre vonatkozó rubrikát, amivel nyolcvanezer német élt is. Az alkotmánybíróság döntése értelmében azonban ez nem elégséges: a magukat sem férfinak, sem nőnek nem tekintőknek joguk van nemi identitásuk pozitív elismertetésére, mivelhogy az identitás kifejezett elismerése személyiségi jog, és az egyenlő bánásmód követelményéből következik. A döntés akkurátusan kitér arra is, hogy a harmadik nemi kategória elismerése nem csorbítja azok jogát, akik nőként avagy férfiként szeretnék azonosítani magukat. Az alkotmánybíróság 2018 végéig adott időt a német törvényhozásnak, hogy tegye lehetővé az inter, illetve vegyes nemi identitás elismerését az anyakönyveztetés során.
A német véleményvezérek többsége egyetért az alkotmánybíróság döntésével. Parvin Sadigh, a Zeit kolumnistája úgy véli, a döntés fontos lépés, nagyban elősegítheti az interszexuálisok egyenlő elismerését. A liberális publicista szerint szó sincs róla, hogy az alkotmánybíróság politikai korrektséget akarna a társadalomra erőltetni, avagy fel akarná számolni a férfiak és a nők közötti különbséget. Pusztán arról van szó, hogy eztán teljes emberként tekinthet magára a becslések szerint százezernyi interszexuális, vagyis biológiai értelemben sem nőként, sem férfiként nem egyértelműen azonosítható állampolgár. Ez pedig, véli Sadigh, elengedhetetlen a pozitív énkép kialakulásához. A törvényi elismerés segíthet az interszexuálisokkal szembeni előítéletek és diszkrimináció csökkentésében is.
A Tageszeitung szerkesztőségi cikkében rámutat, hogy a nő-férfi kategorizálás hozzájárulhatott ahhoz, hogy sok interszexuális egyén ”hibásnak”, „fogyatékosnak” tekintette magát. A baloldali lap szerint ez a megfelelési kényszer is közrejátszhat abban, hogy az interszexuálisok 90 százaléka műtéti úton akart nővé avagy férfivá válni.
Rásonyi mindazonáltal szkeptikus az alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban. Eleve idejétmúltnak tartja az elképzelést, miszerint az egészséges személyiségfejlődéshez az államnak kellene elismernie az identitást. De még az alkotmánybíróság logikáját követve is ellentmondást vél felfedezni. Ha ugyanis a társadalmi nem társadalmi konstrukció, akkor az alkotmánybíróság akarva-akartalan maga is beszállt a társadalmi valóság átalakításába. Rásonyi ennél is súlyosabb következetlenségnek találja, hogy az alkotmánybíróság egyetlen kategóriába akarja beszuszakolni a transz- és az interszexuálisokat, hogy a többi, önálló nemi identitás elismerését óhajtó szexuális kisebbégről ne is beszéljünk. Ha az alkotmánybíróság érvelése helytálló, akkor minden kisebbségnek saját, pozitív elismerésre, és talán önálló mellékhelyiségre is szüksége lenne.
Mindezek fényében Rásonyi úgy gondolja, hogy az újabb kategória helyett az államnak inkább fel kellene hagynia a nem regisztrálásával. Az állam szempontjából ugyanis vajmi kevés jelentősége van e nyilvántartásnak, viszont a szexualitás kategorizálása végeérhetetlen és fölösleges ideológiai vitákat generál.