Nyomtatás

A milliárdos néptribunus titka

2018. június 19.

A jobboldali populista mozgalmak és pártok vezetői gyakran a társadalom felső egy százalékához tartoznak. Hogyan lehetséges, hogy a választók hitelesnek tekintik az elitellenességet prédikáló milliárdos politikusokat?

Vajon meddig hiszik még el Donald Trumpnak az elfelejtett emberekre vonatkozó üzeneteit, miközben az elnök milliárdosokkal veszi körül magát, és ráadásul még jól ki is tömi a zsebüket?” – olvassuk a Politico magazinban. A cikk szerzője Amy Chua, a Yale professzora, az amerikai politikai megosztottságot elemző Politikai törzsek: kollektív ösztönök és a nemzetek sorsa című könyv szerzője.

Donald Trump választási kampányának kulcsa az egyszerű emberek, leginkább a fehér munkások érdekeinek felkarolása volt. Trump azt ígérte, hogy a saját érdekeivel törődő elit helyett a kisemberek érdekét helyezi előre. És a kisemberek hittek neki, annak ellenére, hogy a dúsgazdag Trump maga is a gazdasági elit része. Elnökké választása után Trump kormányának tagjai azonban szintén ebből a körből, a felső egy százalékból jöttek. Miközben Trump populista, vagyis elitellenes retorikája csöppet sem gyengült, kormányában bankárok és spekulatív befektetők kaptak megbízást. Egyik legfontosabb intézkedése, az adóreform pedig kifejezetten a tehetőseknek kedvez. Mindezt azonban nem különösebben sínylette meg az elnök népszerűsége.

Hogyan lehetséges, hogy Trump egyszerű embereit mindez nem zavarja? – kérdezi Chua. Sokak szerint Trump valójában csak kódolt rasszizmusa miatt népszerű. Mások úgy vélik, hogy Trump csak tehetséges politikai kufár: elitellenes demagógiájával ügyesen félrevezeti az egyszerű, és még saját érdekeikkel sem tisztában lévő embereket, hogy aztán a gazdagok javát szolgálja. Chua mindkét magyarázatot legfeljebb részigazságnak tartja.

„Trump két meghatározó politikai témát egyesített. A hagyományos amerikai álmot és a modern celebritás-kultúrát, kizárva ezzel a szakértelmiséget és a hivatásos értelmiségi ízlésformálókat. A milliárdos populistáknak nem hátrány a vagyon. Kutatások igazolják, hogy az amerikai munkásosztály sokkal inkább neheztel az ügyvédekre, az orvosokra, az egyetemi oktatókra, a politikusokra és az újságírókra, mint a gazdagokra” – írja Chua.

A köznapi emberektől valóban távoli, dúsgazdag Trump elitellenes retorikája azért sikeres, mert nem általában az elitet, hanem az értelmiségi felső középosztályt, illetve az állami bürokráciát támadja. Nem a leggazdagabb 0,1 százalékot, hanem az utána következő 9,9 százalékot, a diplomás elitet, amely végzettségét privilégiumok megszerzésére használja. A baloldali szociális demagógiát alkalmazó populistákkal (egyebek között Bernie Sandersszel) szemben Trump az amerikai álom populizmusát képviseli. Retorikájának célpontjai a véleményformáló liberális elit és az állami bürokrácia mandarinjai. „A milliárdos Trump sokkal hatékonyabban jeleníti meg az amerikai álmot, mint a kapitalizmus baloldali kritikusai.” Trump gazdag, ám vagyonát úgy költi, ahogyan a gazdagságról álmodozó átlagamerikaiak tennék, ha nyernének a lottón. Kulturális értelemben Trump plebejusként pozícionálja magát. A politikai korrektség, sőt az elemi etikett elleni kirohanásai szimbolikus normaszegések: a művelt, urbánus liberális elit világnézetének és kulturális hegemóniájának demonstratív elutasításai. Trump celebként viselkedik, valóságshow-ba illő kirohanásaival és egyéb, például a nőkkel kapcsolatos megnyilvánulásaival, sőt fogyasztási szokásaival kifejezi, hogy úgy él és gondolkozik, mint az átlagos szavazó, és úgy irányít, mint egy keménykezű főnök. Pankrátor-összecsapásokat látogat, nem operába jár. Hamburgert eszik, és nem fair trade biosalátát. „A populizmus ezt jelenti 2018-ban.” Chua megjegyzi, hogy Silvio Berlusconi és Andrej Babiš sikerét is ez a stratégia alapozta meg.

A stratégia sikeres, hiszen hívei a vagyoni különbségek ellenére hiteles népvezérnek tartják Trumpot, és akár materiális érdekeik ellenében is követik – véli Chua. Ami nem feltétlenül irracionális, hiszen úgy érzik, hogy a liberális értelmiséget ostorozó elnök az életmódjukat és a világnézetüket védi.