„A Demokrata Párt nem egyszerűen katasztrofális vereséget szenvedett június 24-én, hanem kezdi magát kiírni a történelemből. Egy történet végére értünk” – írja a Corriere della Serában Ernesto Galli della Loggia történész-politológus.
Negyedszázaddal ezelőtt a Kommunista Párt nevet változtatott, új szövetségesekkel új pártot hozott létre, s végül ebből jött létre az amerikai mintára tervezett Demokrata Párt. Csakhogy elmaradt az önvizsgálat. A kommunizmussal nem számoltak le, csak elfojtották a problémát. A társadalomban pedig az elit mellé álltak, miközben az értelmiségi középosztály kulturális hegemóniájának voltak haszonélvezői. Galli della Loggia ezzel magyarázza, hogy a júniusi önkormányzati választáson elvesztették városi vezető pozícióik csaknem negyven százalékát, és hogy a tavaszi parlamenti választáson egyenesen korábbi szavazóbázisuk fele pártolt más pártokhoz. A mai világban egyszerűen nincsenek jelen azok az elemek, amelyekre a hagyományos baloldal támaszkodott. Az emberek szorongva tekintenek a jövőre, és ezen csakis régi vágású értékek enyhíthetnek: a rend, a közéleti etika, a lelkiismeretes munka becsülete, a jól működő iskola, a szakértelem elismerése. Az úgynevezett populista pártok, amikor az elit kasztja ellen hirdetnek lázadást, ehhez hasonló érzelmeket, vágyakat juttatnak kifejezésre. A szerző tíz pontban foglalja össze, milyen értékeket kellene vallania az új baloldali pártnak.
Először is kulturális értelemben kereszténynek kell tekintenie magát. A nyugati demokrácia keresztény alapokra épül, és csak a kereszténység képes etikai korlátokat állítani a tudomány, a gazdaság és a politika hatalmai elé. Másodszor a modernitást kell képviselnie, de nem a progresszivizmust. Nem szabad ugyanis a régit gépiesen rosszabbnak tekinteni az újnál, nem szabad a múltat eltörölni. Harmadrészt viszont olasz pártnak kell lennie. Magáénak kell vallania Itália történelmi-kulturális örökségét, és a szuverén Olaszország érdekeit kell védelmeznie az Európai Unióban. Ebből következik, hogy nem lehet a multikulturalizmus híve. A bevándorlók sosem fognak egy olyan társadalomba integrálódni, amelynek tagjait nem fűzi össze a közös kultúra és történelem. Ötödik pontként azt javasolja Galli della Loggia, hogy a baloldal követelje a vagyonadó bevezetését, azzal, hogy a bevétel felét adósságcsökkentésre, másik felét pedig a legelesettebbek felemelésére kell fordítani.
A következő javaslat: védelmezze az erkölcsi és kulturális értékeket. Az embereknek eszményekre is szükségük van, nemcsak a mindennapi ügyek intézésére. Nemcsak arra vágynak, hogy a Maldív-szigeteken nyaralhassanak és a legújabb autókban szerelmeskedjenek. Hetedik javaslatként felveti, hogy minden 18 éves állampolgárnak legyen kötelező közösségi szolgálatot teljesíteni. Köztisztasági, ápolási feladatokról lehetne szó. „A munkaundor, az alkohol, a családok széthullása a vesztébe sodorja a fiatalságot: valahol el kell kezdeni.”
Ami a külpolitikát illeti, Galli della Loggia szerint az olasz baloldalnak tanácsos lenne óvatosnak lennie Oroszországgal kapcsolatban, és egyúttal „tartsa nyitva a szemét”, ha Németországról van szó, viszont kövesse Franciaországot, kötődjék Spanyolországhoz és Görögországhoz. „Egyedül kevesek vagyunk.” Kilencedik javaslatként megemlíti, hogy minden európaiság közepette sem feledheti, hogy a bevándorlási hullám maga alá temeti Olaszországot és Európát, ha meg nem állítják. Ennek érdekében az EU költségvetésének felét afrikai országok felemelkedésének szolgálatába kell állítani. Végül Galli della Loggia részletes intézkedési javaslatokkal áll elő a közbeszerzések szabályozásától a pártok finanszírozásáig terjedő témakörökben.
Hogy az olyan párt, amilyennek identitását a fentiekben megpróbálta meghatározni, mitől baloldali, azt a kérdést szellemes fordulattal kerüli meg. „Nem tudom, mitől baloldali, de nem is nagyon érdekel. Ahhoz, hogy baloldaliak legyünk, nem elég baloldalinak lenni.”