A szenvedélyért meg kell szenvedni

2018. augusztus 5.

Az elmúlt évek életvezetési jelszava szerint a legfontosabb, hogy megtaláljuk a szenvedélyünket, a nekünk való elfoglaltságot. Kutatások szerint azonban az elhivatottságot nem megtalálni kell, hanem kialakítani, és aztán elviselni. Uborkaszezoni félsznob pszichológiatudományi szemlénk.

A ‘találd meg a szenvedélyed’ rendkívül rossz tanács” – olvassuk Olga Khazannak, az Atlantic Magazin tudományos publicistájának cikkét.

Az amerikai életmód-magazinok és tanácsadók új jelszava a „találd meg a szenvedélyedet”. Korábban a „találd meg a zsenialitásodat” volt divatban, de nem bizonyult elég demokratikusnak, ráadásul stresszt is okozott. Azt sugallta ugyanis, hogy csak akkor lehetünk sikeresek valamiben, ha kiemelkedően rátermettek vagyunk. A „találd meg a szenvedélyed” jobban megfelel az érzékeny korszellemnek, elvégre akkor is lehet szenvedélyünk valami, ha nincsen hozzá különösebb tehetségünk.

Igen ám, de szenvedélyünk keresésének is van hátulütője. A metafora ugyanis azt sugallja, hogy a nekünk való munka és hobbi már létezik, és nincs más dolgunk, mint hogy rátaláljunk. Carol Dweck és Greg Walton stanfordi pszichológusok friss kutatása arra mutat rá, hogy ez a hozzáállás igen kártékony. Azt találták, hogy minél inkább elhisszük, hogy egyéb erőfeszítés nélkül rátalálhatunk az elfoglaltságra, amely igazán nekünk való, annál valószínűbb, hogy nem fogjuk meglelni. A szenvedély fenntartása ugyanis erőfeszítést igényel. Aki azt hiszi, hogy az igazi szenvedély fokmérője az állandó és erőfeszítés nélkül adott izgalom és érdeklődés, arra gyors csalódás vár. Azok, akik nem ilyen elvárásokkal vágnak a dolgokba, a kezdeti lendület alábbhagyásával is kitartóbbak, és így könnyebben kifejlesztik magukban az adott tevékenység iránti érdeklődést és elhivatottságot. K. Ann Renniger három éve publikált kutatása neuropszichológiai vizsgálatokkal igazolta, hogy az érdeklődés és motiváció fenntartásához aktív erőfeszítésre van szükség. Ennek fényében nem meglepő, hogy azok a munkavállalók, akik elsősorban a szenvedélyt keresik, könnyebben csalódnak a munkájukban, mint azok, akik gyakorlatiasabban viszonyulnak hozzá.

A kérdés már csak az – zárja eszmefuttatását Khazan –, hogyan alakítjuk ki a nyitottabb szemléletet, és számoljuk fel a szenvedéllyel kapcsolatos irreális és káros várakozásokat. Aki eddig a szenvedélyt kereste, most a pragmatikusabb énjét kezdheti kutatni.