A médiatáj elsivatagodása

2018. december 9.
A médiatáj elsivatagodása

A konzervatív amerikai publicista szerint nemcsak az olvasók fogyatkozása és az internet miatt kerülnek egyre nagyobb bajba a minőségi tartalmat gyártó sajtótermékek. A média egyre inkább nagybefektetők kezében összpontosul, ami pedig egyáltalán nem kedvez a minőségi újságírásnak.

A lappiac kimúlását azok gyorsítják fel, akik profitálni akarnak az újságokból” – olvassuk Daniel Kishi tollából az American Conservative hasábjain.

A Metazin 2005 óta közvetít a minőségi sajtó lassú haláltusájáról, és annak esetleges következményeiről. Miközben már lassan mindenki lemondott róla, sőt az utolsó kenetet is megkapta, a beteg állapota mintha javulni látszott volna. Legalábbis voltak, akik a New York Times népszerűségének közelmúltbeli emelkedése kapcsán reménykedni kezdtek. A vezető liberális baloldali lap jelentősen növelni tudta előfizetőinek számát. Különösen az online kiadás népszerűsége nőtt meg, és vele persze a lap bevételei is: egyetlen év alatt közel 30 százalékkal ugrott meg a profit.

Kishi szerint alaptalan a reménykedés. A New York Times népszerűségének növekedése egyedi eset: minden bizonnyal Donald Trump támadásainak köszönhető. A sajtó egésze azonban egyre rosszabb állapotban van. Kishi utal a North Carolina Egyetem médiaprofesszorai által készített friss kutatásra, amely szerint az elmúlt másfél évtizedben eltűnt az amerikai napilapok 20 százaléka. Egyre több az úgynevezett hírsivatag: az amerikai megyék felében teljesen megszűnt a helyi sajtó, és ahol van túlélő, ott is többnyire csak egy. Azok az újságok, amelyek továbbra is működnek, sokkal kevesebb pénzből gazdálkodnak, és érdemi hozzáadott érték nélküli szellemlapként vegetálnak. A munkaügyi hivatal statisztikái szerint 2004 óta közel felére csökkent a médiamunkások száma.

A minőségi újságok hanyatlását leginkább az internet, különösen a hirdetési piac ma már 75 százalékát uraló Google és a Facebook népszerűségére vezetik vissza. Mások a 2008-as gazdasági válság hatását emelik ki. És akad, aki szerint egyszerűen arról van szó, hogy az előfizetők kiszerettek a sajtóból

Kishi nem vitatja, hogy a fenti magyarázatok mindegyikében van logika. De úgy véli, hogy a napilapok kálváriájáért legalább ilyen felelősség terheli a médiamogulokat. Felidézi, hogy a napilapok kétharmada alig féltucat médiakonszern birtokában van. Az öt legnagyobb konszernt pedig befektetési alapok vásárolták föl. A laptulajdonosok régen is profitra törekedtek, de saját teremtményüknek tekintették az újságokat. A befektetési alapoknak nincs ilyesfajta szakmai kötődésük, a nem nyereséges lapokat habozás nélkül bezárják hát, de legalábbis csökkentik a kiadásokat. Amikor aztán az egyre silányabb tartalom miatt még több előfizetőt veszítenek, újabb leépítésre szánják el magukat.