„Kína számára a média a globális információs háború terepe és egyben eszköze” – írja Louisa Lim médiaprofesszor és Julia Bergin újságíró a Guardian elemző esszé rovatában.

Az elmúlt évtizedekben a kínai propaganda elsősorban a belföldi médiára és a hírfogyasztókra koncentrált. Bár sokan remélték, hogy az internet elterjedésével lehetetlenné válik a cenzúra, a kínai kommunista vezetés állta a sarat. Egyebek között a Kínai Nagy Tűzfalnak és cenzorok tízezreinek segítségével sikeresen szűrte ki a nemkívánatos tartalmakat és egyéneket. Sőt, újabban a maga hasznára fordítja a modern technológiát: az internetet is felhasználja az állampolgárok totális megfigyelésére és kordában tartására.

Újabban Kína a határain túlra is kiterjeszti a propagandát. Ahogyan egyre inkább világhatalmi tényezővé, sőt a globális kapitalizmus motorjává válik, egyre inkább igyekszik a számára kedvező képet kialakítani a világban. Afrikában tucatjával vásárol kisebb helyi adókat annak érdekében, hogy az állam által támogatott PR-ral javítsa a kontinensen tevékenykedő kínai befektetők imázsát. A kommunista pártvezetés évente több milliárd dollárt költ a nyugati országokban kiterjedt médiahálózat működtetésére. A londoni székhelyű China Global Television Network célja a kínai állami ideológia terjesztése a fejlett országokban. A kínai konszernek busás fizetéssel csábítanak el ismert médiaszereplőket. Kína hasonló médiahálózatokat hozott létre Ausztráliában és Törökországban is, de működik spanyol, francia, arab és orosz nyelvű kínai állami adó is. A kommunista pártvezetés előszeretettel fizet meg országimázs-melléketeket a vezető nyugati lapokban és magazinokban, egyebek között a Daily Telegraphban, a Wall Street Journalben és a Washington Postban.

Az Egyesült Államokban az ilyen adók külföldi ügynökként vannak regisztrálva, ám máshol – kihasználva a média szabadságát – úgy kezelik őket, mint más médiaszereplőket. Gyakran nem közvetlenül az állam, hanem valamelyik kínai nagyvállalkozás, például az Alibaba vásárol külföldi médiát, amelyet aztán a kommunista pártvezetés szája íze szerinti országimázs-építésre használ. 2003 óta a média-hadviselés a kínai hadsereg hivatalos politikájának is része. „A cél a külföldi közvélemény megváltoztatása, és annak elősegítése, hogy a külföldi kormányok a Kínai Kommunista Párt számára kedvező politikát folytassanak” – írja Lim és Bergin.

Kérdés persze, hogy a kínai globális propagandagépezet mennyiben más, mint a többi nagyhatalom hasonló médiagépezete. Mint a cikk szerzőinek nyilatkozó Daniel Schweimer bevallotta, a kínai CCTV televíziócsatorna munkatársaként tisztában volt vele, hogy egy propagandagépezet része. Ám hozzátette azt is, hogy a propagandára vonatkozó elvárás nem volt erősebb, mint korábbi munkahelyein, a BBC-nél és az al-Dzsazíra esetében. Sőt, az orosz RT-hez képest elenyésző volt a kínai televízióban az ideológiai nyomás.