Nyomtatás

A moralizáló környezetvédelem csapdája

2019. január 1.

A baloldali környezetvédő aktivisták a vallások apokaliptikus nyelvét használják, és morális kérdésnek tekintik, hogy az egyén magatartását és gondolkodását környezettudatosabbá formálják. A környezetpárti morális inkvizíció viszont gátolja a felmelegedés hatásait enyhítő pragmatikus megoldásokat.

A globális felmelegedéssel szembeni harcnak gyakorlatiasnak kell lennie” – olvassuk Gernot Wagner harvardi környezettudós és Christine Merk kieli pszichológus írását a Foreign Policyben.

A globális felmelegedéssel kapcsolatos vitákat gyakran az erkölcsi abszolutizmus nyelvezete uralja. A környezetvédő aktivisták sokszor a zsidó-keresztény apokaliptikus jóslatokhoz hasonló kijelentésekre fakadnak, amivel valláspótlékká alakítják a környezetvédelem ügyét. Ez különösen a baloldaliakra jellemző, akik erkölcsi kérdésnek tekintik, hogy környezettudatossá formálják az egyén gondolkozását, mondván, hogy csak így menthető meg a világ. A környezetpárti vakbuzgóság nevében gyakran olyan javaslatokat szorgalmaznak, amelyek a környezetvédelem ügyét nemhogy előre nem mozdítják, hanem hátráltatják.

Vannak, akik egészen odáig mennek, hogy a globális felmelegedés hatásainak enyhítését is elutasítják, mondván, hogyha a felmelegedés következményeit ki lehet küszöbölni, akkor az emberek még kevésbé vállalnak majd áldozatokat a klímaváltozás lassítása érdekében. Wagner és Merk megjegyzi, hogy ez az érvelés általában a konzervatívokra jellemző. A jobboldalon egyebek között azért utasítják el az állam nagyobb szociális szerepvállalását, mert gyengíti az egyéni felelősséget. A környezetvédelem ügyében viszont a baloldal él ezzel az érveléssel, például amikor a felmelegedés hatását enyhítő geomérnöki megoldásokat lesöpri az asztalról. Ha ugyanis alkalmazkodni tudunk a melegebb éghajlathoz, akkor nem áll majd érdekünkben a környezettudatosabb viselkedés.

Wagner és Merk elismeri, hogy a globális felmelegedés elleni harcot ellenző politikusok előszeretettel érvelnek a klímavédelem ellen azzal, hogy néhány fokkal melegebb éghajlathoz könnyen alkalmazkodni tudunk. Mindazonáltal Wagner és Merk csőlátásnak tartja az olyan érvelést is, amely elutasítja a felmelegedés hatásait enyhítő megoldásokat. Ilyen alapon akár a biztonsági övet is betilthatnánk – hiszen az öv növeli a hamis biztonságérzetet, és ezáltal kockázatosabb vezetésre sarkallhat. Elvben ugyan logikus az érvelés, csakhogy statisztikák egyértelműen bizonyítják, hogy a biztonsági öv használatának hatására csökkent a halálos balesetek száma. Ha komolyan vennénk a moralizáló környezetpárti aktivistákat, akkor például a magas koleszterinszintre felírt gyógyszereket, sőt talán a vérnyomáscsökkentőket is be kellene tiltanunk, mondván, hogy így jobban ösztönözhetnénk az embereket az egészséges életmódra.

A klímavédelem körüli moralizálás gátolja az olyan megoldások kidolgozását, amelyek enyhítik a felmelegedés hatásait – figyelmeztet Wagner és Merk. És mivel egyelőre nem sok jel mutat rá, hogy sikerülne az emberek gondolkodását átformálni, a gyakorlati szempontból hasznos megoldások késlekedése súlyos következményekkel járhat.