„A jobboldal és a szélsőjobboldal erélytelennek minősíti a kormányt, amiért a jogállamot akarja alkalmazni a jogállam ellenfeleivel szemben” – írja vezércikkében a Le Monde.

A liberális lap elismeri, hogy a francia hatóságok mindezidáig egyáltalán nem a jogállamot akarták alkalmazni az ISIS francia harcosaira, éppen ellenkezőleg, azt gondolták, legyen ez az iraki és a szíriai igazságszolgáltatás dolga, azoktól pedig a jogállamiság nagyjából olyan távol áll, mint ők maguk Franciaországtól. Irakkal nem is lenne baj, folytatja a Le Monde, az ottani hatóságok (és az észak-keleten gyakorlatilag önálló államot fenntartó kurd intézmények) nem kérik a francia ISIS-martalócok visszafogadását a franciáktól. Nem úgy az észak-Szíriában saját önigazgatást működtető kurdok. Ők eddig az amerikaiak védelmét élvezték, bár korlátozott mértékben, mivel az északnyugati területekről a törökök kiűzték őket. (Törökország a terrorszervezetnek minősülő törökországi Kurd Munkáspárt fiókszervezetének tekinti a szíriai kurd Népi Védelmi Erőket.) Most azonban, miután Amerika bejelentette, hogy kivonja csapatait Szíriából, az amerikaiak kedvéért Szíriai Demokratikus Erőknek nevezett kurd hadsereg közölte, hogy nem tud tovább gondoskodni a külföldi ISIS-harcosok biztonságos őrzéséről. (Hogy a belföldiekkel mi a helyzet, arról nem szól a fáma. Egyébként arról sem, mi lesz a damaszkuszi hatóságok kezében lévő francia foglyokkal. Franciaországnak hét éve nincs diplomáciai kapcsolata Bassár el-Aszad rendszerével.) Egyelőre százharminc ember visszafogadásáról van szó. A Le Monde szerint Franciaországnak nincs más választása, nem kockáztathatja ugyanis, hogy ezek a foglyok egy esetleges török támadás következtében ki- és elszabaduljanak. Az Egyesült Államok február 4-én hivatalosan is kérte a külföldi államokat, hogy vegyék át az ISIS-foglyokat a szíriai kurdoktól. Nicole Belloubet igazságügyi miniszter már öt nappal korábban közölte azonban, hogy Franciaország felkészül százharminc fogoly átvételére. 

Elvben azért lenne más megoldás is: ha az iraki bíróságok megfelelnek a feladatnak, akkor a szíriaiak is alkalmasak lehetnek rá, habár nem kétséges, hogy mindkét országban többnyire halálbüntetés lenne az eredmény. Közvetítők útján a franciák elérhetnék, hogy az el-Aszaddal kompromisszumot kereső kurdok a damaszkuszi kormány embereinek adják át a francia ISIS-katonákat. Ezt így senki sem meri megpendíteni, mindenesetre a kormány tervének ellenzői azzal érvelnek, hogy a tetteseket a bűncselekmény elkövetésének helyszínén kell bíróság elé állítani. Országszerte aláírásgyűjtések zajlanak az ügyben, Meyer Habib francia–izraeli kettős állampolgár és párizsi parlamenti képviselő pedig nyílt levélben arra figyelmezteti a belügyminisztert, hogy már így is több ezer szélsőséges iszlamista van börtönben, ötszázan a közeljövőben szabadulnak, és a terrorelhárítás képtelen a sokezer terroristagyanús állampolgárt megbízhatóan megfigyelés alatt tartani. Guillaume Jeanson ügyvéd arra hívja fel a figyelmet, hogy a szélsőséges iszlamisták átlagosan öt és féléves börtönbüntetésre számíthatnak, vagyis a következő évtizedben nagy valószínűséggel újra találkozhatnak majd a franciák a most hazatérőkkel. Ha egyáltalán sikerül őket elítélni. Thierry Mariani, aki Sarkozy elnök idején közlekedési államtitkár volt a konzervatív kormányban, de az idén a Nemzeti Tömörülés soraiban indul az europarlamenti választáson, arra figyelmeztet, hogy a most hazatérő százharminc ember csak a kezdet. Szíriában összesen ötszáz francia állampolgár van fogságban.

A Causeur webmagazinban Nicolas Lévine Christophe Castaner belügyminisztert bírálja, amiért azzal érvel, hogy a szóban forgó emberek mindenekelőtt franciák. Szerinte ugyanis mindenekelőtt terroristák, akik a börtönben új híveket fognak toborozni az elítéltek közül, és a mai belügyminiszter lesz a felelős, ha akárcsak egyikük is merényletet követ majd el.

A l’Express vezércikkében Christophe Barbier megjegyzi, hogy a hazatelepítendő 130 ember többsége gyerek, és nők is vannak közöttük. Igaz, minden fiatalkorút gyereknek minősít. Geoffroy Didier, a Köztársaságiak (a volt gaulle-ista párt) főtitkára a párt honlapján őrültségnek minősítette a százharminc terrorista hazatelepítését, és felszólította a kormányt, akadályozza meg, hogy árthassanak. Ez nem lesz könnyű. A le Monde is elismeri, hogy már a bűncselekmények bizonyítása is nehézségekbe ütközik, továbbá a fogva tartás is valóságos terrorista kiképzéssel ér fel. A szélsőségesek átnevelését célzó „deradikalizációs” programok hatásosságára pedig nincs semmiféle bizonyíték.