„Csak az szállhat szembe az álhírekkel, aki kiszélesíti szociális hálóját” – írja Alexandra Samuel techguru a JSTOR digitális szakfolyóirat-gyűjtemény metazinjában.

Egyre többen félnek, hogy az internetes nyilvánosság, mindenekelőtt a közösségi média hatására kialakuló szektás véleménygettók, valamint az egyre burjánzó álhírek aláássák a demokráciát. A mesterséges intelligencia és a chatrobotok fejlődése az eddigieknél is nagyobb kihívás lesz a demokratikus nyilvánosság számára. Az internet, a közöségi oldalak és a célzott hirdetéseket lehetővé tevő alkalmazások jelentősen megkönnyítik a politikai propagandisták feladatát, de a hírfogyasztó a korábbinál is nehezebben tud különbséget tenni az igaz és a hamis állítások között.

A szektás vélemények és az álhírek ellen is hatékony védekezés lehet a digitális írástudás fejlesztése, írja Samuel. Flemming Splidsboel Hansen kiberbiztonsági szakértő például mindannyiunk „kognitív tűzfalának” megerősítését javasolja. Samuel szerint azonban az álhírek kiszűrésének képessége hosszú tanulási folyamat eredménye. Arról nem is beszélve, hogy az egyoldalú vélemények kiszűrése még ennél is nehezebb feladat. Már csak azért is, mert rendszerint önként, boldogan és dalolva vonulunk szektás véleménygettóba. Hiszen sokkal kényelmesebb és konfliktusmentesebb a véleményalkotás, ha környezetükben mindenki azt gondolja, amit mi.

Kézenfekvő tehát, hogy kollektív fellépéssel vegyük elejét az álhírek terjedésének és az ideológiai szegregációnak. Csakhogy, mint arra kutatók figyelmeztetnek, ez is kétélű fegyver. A reklámokból és a felhasználói adatok értékesítéséből élő szolgáltatók ugyanis nem érdekeltek az ilyesmiben. Ha pedig az állam cenzúráz, akkor vissza is élhet a hatalommal, és önkényesen korlátozhatja a kritikát.

Vagyis nem marad más, mint hogy erőt veszünk magunkon, és terápiás jelleggel magunkat kényszerítjük a miénkkel ellentétes vélemények meghallgatására. Ez azonban nagyon nehéz feladat, ismeri el Samuel. Utal Gregory Samolov közgazdász kutatására, amely arra világított rá, hogy hajlamosak vagyunk gyengébb társadalmi kapcsolatainkat megszakítani, amennyiben azt tapasztaljuk, hogy ismerősünk más politikai nézeteket vall. És minél egységesebb ideológiai szempontból a környezetünk, annál szektásabbá válunk mi magunk is.

Samuel ezért azt javasolja, hogy ha szakadatlanul nem is, legalább időnként vegyük rá magunkat, hogy kirándulást tegyünk abból ideológiai zárványból, amelyben hétköznapjainkat világnézeti kényelemben töltjük a hasonszőrűek között. Ha nem elegyedünk is szóba minden internetes trollal, legalább néhanapján tegyünk rá kísérletet, hogy komolyan vesszük azokat, akik máshogy látják a világot mint mi, bármennyire borsódzik is a hátunk a véleményüktől. Samuel sokat követel hát tőlünk, ráadásul, mint maga is elismeri, ez a sok sem garancia semmire. Korántsem biztos, hogy ha képesek vagyunk végighallgatni a más véleményeket, akkor kevésbé leszünk elfogultak. Főleg, ha az ellenvélemény is egy szektás és torz véleménygettóból származik.