„Norvégiában az interneten bárki betekinthet a szomszéd adóbevallásába. Az ötlet zseniális” – írja Dylan Matthews, a Vox magazin publicistája a Trump elnök adóbevallása körül évek óta húzódó vita kapcsán.
Mint ismeretes, baloldali politikusok gyanúja szerint Donald Trump közel két évtizeden át nem fizetett adót. Trump az elnökválasztási kampány elején azt ígérte, hogy nyilvánosságra hozza adóbevallását, mint ahogyan azt az elnökjelöltek rendre meg szokták tenni. Végül meggondolta magát. Ennek ellenére megnyerte a választást, ami persze még inkább felbosszantotta a Demokrata Párt híveit. Olyannyira, hogy a demokrata párti képviselők a pénzügyminisztériumtól és az adóhivataltól követelik a bevallásokat. A demokrata többségű Kalifornia állam törvényben tiltotta el a helyi előválasztástól az olyan jelölteket, akik nem hozzák nyilvánosságra adóbevallásukat. New York állam demokrata többségű szenátusa pedig előírja a helyi adóhivatal számára, hogy a szövetségi törvényhozás kérésére bárki adóbevallását kiadja.
Matthews nem rejti véka alá, hogy ő is elvárná Trump elnöktől az adóbevallás nyilvánosságra hozását. Elsősorban azonban nem a konkrét üggyel kíván foglalkozni. Felidézi, hogy Norvégiában 1814 óta, Svédországban pedig 1903 óta nyilvánosak az állampolgárok adóbevallásai. Sőt, ma már az interneten is megtekinthetők.
Matthews szerint a példa követendő. A mindenki számára szabadon hozzáférhető bevallások segítenek csökkenteni a jövedelemkülönbségeket. Ha a munkavállalók tudják, hogy egy adott munkakörben mások mennyit keresnek, akkor jobb tárgyalópozícióba kerülnek. Kutatások igazolják, hogy a munkabérek körüli titkolódzás a munkaadókat segíti. Amerikában alacsonyabbak a fizetésbeli különbségek azokban az államokban, ahol törvényben tiltják, hogy a munkaadók korlátozzák a dolgozókat bérük nyilvánosságra hozásában.
A nyilvános bevallások ráadásul erősítik az adómorált is, hiszen ha a környezet tudhatja, mennyi jövedelmet vall be valaki, akkor a gazdag ember a maga luxusautójával és kastélyával nehezebben maradhat kisadózó. Norvégiában a bevallások internetes közzététele után a tehetősebb adózók 3 százalékkal magasabb jövedelmet vallottak be. Matthews arra is kitér, hogy a részletes kereseti és adózási adatok kincsesbányák a közgazdászok számára, és megkönnyítik a gazdasági folyamatok pontosabb feltérképezését.
Persze azért még az erős közbizalomról híres Norvégiában sem fenékig tejfel az élet az egymás zsebében turkálni vágyó kutatók és viceházmesterek számára. Mint mellékesen Matthews is megemlíti, az adóbevallásokat nyilvánossá tevő skandináv országokban „nemzeti irigységnapnak” nevezik a bevallások nyilvánosságra hozásának napját, magát az intézményt pedig „pénzügyi pornónak”. Arról nem is szólva, hogy a nyilvános adatbázis fontos információval látja el a betörőket és az egyéb bűnözőket is. Olyannyira, hogy néhány éve Norvégiában automatikusan értesítik az állampolgárokat, ha valaki betekint az adóbevallásukba. Aminek hatására nyolcadára esett vissza az adóbevallások megtekintésének száma. Az anonimitásukra ugyanis az egymás zsebében kutakodni vágyó norvégok is kényesek.