Tervgazdaság 2.0

2019. szeptember 10.

A létező szocializmus kudarcai nem ábrándítják ki a tervgazdaság híveit. Újabban azt remélik, hogy a big data és a mesterséges intelligencia végre elérhetővé teszi a hatékony központi tervezést, az igazságos elosztást, és végre beköszönt a digitális konzumkommunizmus Kánaánja.

„A számítógépek miatt kommunisták leszünk? A baloldalon legalábbis vannak, akik azt remélik, hogy a big data újraélesztheti a tervgazdaságot” – írja Adrian Lobe a Neue Zürcher Zeitungban.

Lobe elismeri, hogy a gondolat elsőre bizarrnak tűnhet, tekintve, hogy a venezuelai tervgazdaság épp a közelmúltban omlott össze, és döntötte nyomorba az egész országot. A létező államszocializmusok kudarca azonban most sem szegi a központi tervezés híveinek kedvét. Hiszen érvelhetnek azzal, hogy a létező szocializmusok bukását a tervgazdaság koordinálásához szükséges információk hiánya okozta. Mint a libertárius Friedrich Hayek rámutatott, az egyéni preferenciák és igények összehangolására csak a decentralizált piac képes. Igen ám, csakhogy Hayek nem számolhatott a modern információs technológiákkal, egyebek között a big data, vagyis a nagy adatbányák nyújtotta lehetőségekkel. Minél több piaci tranzakció zajlik minél kevesebb internetes felületen, annál inkább megvalósítható a valós kereslet és a kínálat torzításmentes központi összehangolása.

Persze nincs új a Nap alatt – jegyzi meg Lobe. Oskar Lange lengyel szocialista közgazdász, a kommunista Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának tagja már a hatvanas években felvázolta, hogy a modern számítástechnika fejlődésével lehetővé válik majd a tervgazdaság zökkenőmentes működéséhez szükséges árazási és termelési információk összegyűjtése, és ezzel a kapitalizmus meghaladása. A chilei szocialista Allende kormánya a hetvenes évek elején meg is próbálta a gyakorlatba átültetni a számítógépek által irányított központi termelést és elosztást. Paul Cockshott informatikus és Allin Cottrell a kilencvenes években arról értekezett, hogy a számítógépes rendszerek segítségével az emberi viselkedés egésze modellezhetővé válik, és így elhárul minden akadály a tervgazdaság bevezetése elől.

Újabban egyre többen vélik, hogy most már végre tényleg elérkezett a pillanat, amikor nemcsak elméleti lehetőség a digitális alapú tervgazdaság. Elvégre a nagy kereskedelmi cégek egy része, például az Amazon és a Walmart már most is algoritmusok segítségével alakítja a rendeléseit és a raktárkészletét. Jack Ma, az Alibaba dúsgazdag alapítója úgy nyilatkozott, hogy az online cégek rendelési és keresési adatainak segítségével a kereslet és a kínálat alakulását előre lehet majd jelezni, ezzel pedig „végre lehetővé válik a tervgazdaság elérése”. Nem meglepő, hogy a kínai kapitalista kommunizmus lelkes hívei is nagy reményeket fűznek a mesterséges intelligencia és a tervgazdaság párosításához. Nyugati alt-left szerzők is hasonló reményeket fogalmaznak meg, hozzátéve, hogy ha a piaci szabályozást központi algoritmusokkal helyettesítik, sokkal észszerűbb, hatékonyabb termelés és persze egyenlőbb elosztás válik lehetővé.

Az online adatbázisok fontosságát nemcsak a szocialista piacgazdaság támogatói ismerik el – jegyzi meg Lobe. A Bloomberg egyik szerzője is arról értekezett, hogy az algoritmusok alapvetően átalakíthatják a befektetések világát. Chile és az Egyesült Királyság jegybankja a Google kereséseket is felhasználja a munkaerőpiaci folyamatok elemzésében, a FED pedig az ingatlanpiac és az autógyártás alakulásával kapcsolatos előrejelzéseiben.

Mindez azonban nem győzi meg Lobét. Eleve bizarrnak tartja a digitális konzumkommunizmus ötletét. Elvégre a hagyományos szocialisták és a kommunisták egyaránt a kapitalizmus egyik főbűnének tartották az egyén fogyasztóvá alacsonyítását. Márpedig az algoritmizált tervgazdaság hívei pontosan ezt teszik. Lobe végül megjegyzi, hogy a szocializmus megvalósíthatóságának más akadályai is vannak, mint az információáramlás tökéletlensége. Minden bizonnyal arra utal, hogy a piaci keresleti és kínálati adatokból nem lehet következtetéseket levonni arra nézve, hogy milyen igények lennének, ha a bőség kosarából mindenki szükségletei szerint vehetne, és nem a jelenlegi kínálati árakon. Az sem világos, hogyan lehetne a múlt adataiból megállapítani, milyen újítások lehetségesek és közülük melyek bizonyulnak majd életképesnek.