„Az amerikai elitnek van egy titkos fegyvere, amely megvédi tagjait és azok gyerekeit a kábítószerektől, a korai elhalálozástól, az erőszaktól, a tanulmányok félbeszakításától, a munkanélküliségtől és egyéb társadalmi bajoktól. A fegyver nem más, mint a hagyományos család” – írja Timothy P. Carney publicista, az American Enterprise Institute kutatója a Washington Examinerben.

A cikk apropója egy friss családügyi kutatás. Brad Wilcox szociológus és Wendy Wang családügyi szakértő a kaliforniaiak családi életét és a családdal kapcsolatos nézeteit vizsgálták. A kutatás egyrészt cáfolja a konzervatívok körében közkeletű feltevést, miszerint a liberálisok szabadosabb életet élnek. Mint arra már korábbi felmérések is rámutattak, a liberálisok fontosabbnak tartják a kétszülős családmodellt és elutasítóbbak a válással kapcsolatban, mint a konzervatívabb amerikaiak. A liberális középosztály számára a család elsősorban nem az anyagi biztonságot és a szexet garantáló intézmény, hanem a gyereknevelés szempontjából leginkább megfelelő kötelék.

Wilcox és Wang kutatása rávilágít, hogy a progresszív gondolkozású kaliforniai diplomások körében alig van válás: többségük hagyományos, kétszülős családban él. A jellemzően liberális diplomások jóval magasabb arányban gondolják fontosnak, hogy gyerekük házasságban szülessen. Nem meglepő, hogy az ilyen családok stabilabbak, és az általuk felnevelt gyerekek jobban teljesítenek az iskolában, és kevésbé valószínű, hogy drogfogyasztók lesznek. Carney elismeri ugyan, hogy ezek a különbségek a szülők iskolázottságával és vagyoni helyzetével is összefüggenek, de különösebb magyarázat nélkül kijelenti, hogy ezek nem okai, hanem következményei a családmodellnek.

A liberálisok mindeközben az átlagnál toleránsabbak a másként élők iránt. 85 százalékuk véli úgy, hogy a hagyományos családdal egyenértékűnek kell tekinteni az egyszülős nevelést és a házasság nélküli szülőséget (a diplomával nem rendelkezők közül csak 69 százalék vélekedett így).

Carney ebből azt vezeti le, hogy a liberálisok olyan nézeteket prédikálnak, amelyeket saját életükben nem követnek: a nagy nyitottság ellenére ők maguk meglehetősen konzervatív családmodell szerint élnek. Sőt, Carney nemcsak képmutatással, de felelőtlenséggel is vádolja őket. Feltételezi ugyanis, hogy a diplomával nem rendelkező emberek magukévá teszik a progresszíveknek a hagyományos családmodell alternatívái iránti túlzott toleranciáját. Vagyis a liberális diplomások hozzájárulnak ahhoz, hogy a kevésbé képzettek elutasítsák a hagyományos családmodellt, és ezzel jelentősen rontsák gyermekeik esélyeit. Cikke végén Carney egészen belelovalja magát a gondolatba, és odáig megy, hogy azzal vádolja a liberálisokat, hogy saját kivételezett helyzetük védelme és átörökítése érdekében vezetik félre a mit sem sejtő egyszerű embereket, és fertőzik meg őket a hagyományos családmodell elutasításának gondolatával.