„Kétségtelen, hogy a nem hagyományos szexuális identitású és beállítottságú amerikaiakkal szemben sok igazságtalanságot követtek el a múltban. És bár minden bizonnyal 2020-ban is éri őket némi méltánytalanság, a mai szexuális etika összességében támogatja őket. Azt is mondhatjuk, hogy a befolyásos egyének és társadalmi intézmények által is támogatott haladó szexuális etika alapján már nem ők szorulnak a társadalom peremére, hanem a hagyományos szexuális nézetek képviselői számítanak nonkonformistának” – írja Adam Ellwanger houstoni irodalomprofesszor a Human Events magazinban.
A szexualitás társadalmi normái mögött mindig hatalmi tényezők állnak – tudhatjuk, ha máshonnan nem, hát Michel Foucault francia szociológus monumentális kultúrtörténeti munkájából. A szexualitás elfogadott normáiért vívott küzdelem a társadalmi és politikai harcok kulcsterülete. Ellwanger felidézi, hogy a bevett szexuális erkölcsök elleni lázadás az ókortól kezdve mindig társadalompolitikai jelentőséggel bírt. A pogány kultuszokkal szembehelyezkedő zsidó szexuális etika, a középkori keresztény normákkal szembeni kultikus szexuális lázadások, sőt, a felvilágosodás korának új szexuális nézetei, egyebek között de Sade márki elvei, mind a fennálló hatalmi rendet kérdőjelezték meg. Csakúgy, mint a 68-as megmozdulásokat kísérő szexuális forradalom az általánosan elfogadott társadalmi normák megkérdőjelezésének szimbolikus területe volt.
A szexuális felszabadítás kétségkívül győzelmet aratott. A korábban tiltott, vagy legfeljebb csak hallgatólagosan megtűrt szokások mára elfogadottá váltak. Nemcsak hogy megtűrt a homoszexualitás, az egyéjszakás szex, a prostitúció, a poliamoria, az anális közösülés és egyéb korábban elítélt gyakorlatok, hanem kifejezetten támogatott – állítja Ellwanger. Celebritásoktól kezdve a haladó szellemű művészeken át a politikusokig rengetegen állnak ki az új szexuális normák mellett. Sőt, a popkultúrában és az oktatásban is egyre inkább elfogadott az új szexuális nézetek támogatása. Már fenn sem akadunk azon, hogy a komoly internetes politikai oldalakon is elburjánzanak a kattintásvadász szexuális tartalmak.
A korábbi szexuális normák ellen tiltakozó egykori forradalmárok mára már a főáramhoz tartoznak. És éppen azon munkálkodnak, hogy saját normáikat bebetonozzák a társadalomba – véli Ellwanger. Hiszen ha igazuk van a baloldali szexuális forradalom híveinek, és a szexuális közerkölcs mindig konstruált normarendszer, akkor az ő normáik is hatalmi eszközök. Ellwanger az iskolai szexuális felvilágosítás és érzékenyítés kapcsán egyenesen azzal vádolja az egykori szexuális felszabadítókat, hogy saját normáikat akarják a társadalomra erőltetni. A szerző kifejti, hogy nem a szexuális kisebbségek elleni hátrányos megkülönböztetést akarná visszahozni. Csupán azt sérelmezi, hogy a haladár szexuális felfogás mai hívei nem pusztán a mások iránti toleranciát propagálják, hanem a heteronormativitás elleni küzdelmük a heteroszexuálisok megbélyegzésévé fajul. Ellwanger egyenesen megpendíti, hogy a szexuális szabadosság élharcosai végső soron a család intézményét akarják lerombolni, hogy aztán bevezethessék a szocialista kollektivizmust.
A hagyományos erkölcsök konzervatív hívei a mindennapi életben, egyebek között a hálószobában vehetik fel a kultúrharcot a haladár szexualitás híveivel – zárja esszéjét Ellwanger. A szexuális ellenforradalom csak akkor lehet sikeres, ha a prüdériával vádoltak büszkén vállalják régimódi életvitelüket és a haladó szelleműek szemében idejétmúlt, vaskalapos – vagyis monogám és heteroszexuális – szokásaikat.