Az újtípusú párt orosz elmélete

2020. szeptember 20.

Valamikor Lenin nevezte újtípusúnak a maga pártját, és száztíz év után az orosz politológus egy hasonlóképp apró pártot nevez reményteljesen újtípusúnak. Igaz, emennek választáson kellene győznie, nem fegyveres hatalomátvétellel.

Ma nem a vezér és a pártapparátus, nem a felülről jövő üzenet, hanem a program és a horizontális információáramlás játszik meghatározó szerepet a választók preferenciáiban” – írja Dmitrij Abzalov politológus az Izvesztyijában.

Mindezt nemcsak Oroszországra, hanem az egész fejlett világra tekinti érvényesnek. Donald Trump négy év előtti választási sikerében a republikánus elnökjelölt twitter-üzeneteit tekinti döntő tényezőnek, s még inkább igaznak tartja megállapítását Nagy-Britanniára nézve, ahol a társasági oldalak a teljes fősodratú médiával szemben vitték győzelemre a Brexit-tábort, továbbá Olaszországban a horizontálisan és mindenekelőtt az interneten szerveződő Öt Csillag mozgalom esete is ezt példázza nála. Mindegyik esetben kellettek vezető személyiségek, de mindenek fölött egy-egy ügy kellett, amely mögé a világhálós kapcsolatrendszer egész tábort tudott szervezni.

Hamar kiderül az is, melyik oroszországi pártot tekinti a szakértő a fentiek megfelelőjének. Nos, az idén alakult Új Embereket, amely most szeptemberben, a helyi választásokon több városban négy-ötszázalékos eredményt ért el. Húzó programpontja pedig a választási csalások megakadályozása volt és maradt. E célból más új kis pártokat bizottságba hívott, hogy a választási eredmények meghamisítása ellen cselekedjenek. Az Új Emberek Alexej Nyecsajev ruházati kiegészítőket forgalmazó nagyvállalkozó pártja. Régebbi ellenzékiek, és nyomukban a nyugati sajtó azzal gyanúsítja, hogy további két új párttal egyetemben a kormány ösztönzésére jött létre, hogy szavazókat vonjon el a korrupcióellenes Navalnij-féle mozgalomtól és más ellenzéki csoportoktól.

Abzalov azonban éppen abban jelöli meg az újtípusú párt feladatát, hogy véget vessen a hatalmi monopóliumnak, vagyis a kormányzat által létrehozott politikai erő parlamenti többségének. Ő is látja, hogy az új párt ettől még igen messze jár, de abban reménykedik, hogy az Új Emberek képes lesz megnyerni az új nemzedéket, amely eddig nem is érdeklődött a politika iránt. Egy másik cikkében, ugyancsak az Izvesztyija hasábjain azt fejtegeti, hogy ez a párt ideológiamentes, és a fiatalok nyelvén, a fiatalok által használt internetes platformokon szól, márpedig tíz-tizenöt év múlva ők alkotják majd a választóközönség derékhadát. Az újtípusú párt – fejtegeti – az ületi világot követi az új technológiák felhasználásában, és ezzel egy-egy mandátumot sokkal kisebb befektetés árán képes előteremteni, mint a hagyományos pártok. Ebben az értelemben nevezi Abzalov az újtípusú pártot politikai vállalkozásnak. A régi pártokat a hagyományos nagyipari gazdasági szektorhoz hasonlítja, amely a nyersanyag- és energiaalapanyag-termelésre épít, az új pártot pedig a híres információtechnológiai és elektronikai cégekhez, az Apple-hez és a Sonyhoz. Abban is hozzájuk hasonlítja, hogy e cégek ökoszisztémát hoznak lére maguk körül. Ez a feladat vár az újtípusú orosz pártra is – írja –, s akkor 20 év múlva, amikor kihalnak a hagyományos pártok, amelyek közül ma legalább négy megelőzi az Új Embereket, felvirrad az ő napja. Ha jól értjük, húsz évig tehát marad a hatalmi monopólium.