A koronavírus elleni oltás megjelenése súlyos politikai kérdések elé állítja a társadalmakat. Az oltás szinte minden fejlett országban önkéntes és ingyenes lesz, ám az továbbra is nagy kérdés, hogy mely csoportok kapják meg először, és melyek később.
„A kezdettől fogva átpolitizált járványban a vakcina elosztása politikai kockázatokkal jár” – olvassuk a Vox magazinban Emily Stewart tudósítását az oltási rend körüli vitákról.
A koronavírus kezelése közben súlyos etikai és politikai kérdések tucatjaival kell szembenézni. A védekezés során a biztonság gyakran csak rendkívüli állapottal és az egyéni szabadság korlátozásával volt erősíthető, az emberéletek védelme és a gazdasági racionalitás közötti egyensúly is komoly etikai dilemmák elé állítja a kormányokat. Ezekben a kérdésekben a tudósok nem tudtak eligazítást nyújtani, már csak azért sem, mert az eltérő értékrendek hívei egyaránt találtak számukra kedvező szakértői véleményt.
Ahogyan arra számítani lehetett, a vakcina elosztása kapcsán is nagy tolakodás indult. Az amerikai immunizációs kormányzati tanácsadó testület decemberben publikálta a javallott oltási rendet, amely az egészségügyi dolgozók után az egyéb kiemelten fontos szektor dolgozóinak és a 75 évnél idősebbeknek az oltását javasolja, és csak a következő szakaszban következnének a 65-74 közöttiek és a fiatalabb, ám egészségügyi okból veszélyeztetett csoportok. A különböző gazdasági érdekcsoportok igyekeznek bekerülni a második csoportba, vagyis a nem egészségügyi kiemelt szektorok közé. Ehhez megpróbálnak erkölcsi alapú érveket felsorakoztatni. Az Uber, amely korábban semmilyen munkavállalói jogot nem biztosított sofőrjei számára, most azzal érvelve akar elsőbbségi oltást számukra, hogy a fuvarvállalás az alapvető szolgáltatások egyike (az érvet alátámasztandó, egymillió ingyenes fuvart ajánlott a vakcinák célba juttatására). A húsipar, a bankok, az Amazon, az ingatlanszolgáltatók, de az éttermek és az állatkertek is lobbizással akarják kijárni dolgozóik számára a mielőbbi oltást.
További súlyos fejtörést okoz, hogy az egyes ágazatokon belül milyen sorrendben történjen az oltás – folytatja Stewart. Nagy felhorkanást váltott ki, hogy egy kórházban a betegekkel kapcsolatba sem kerülő gazdasági vezetők előbb kapták meg a vakcinát, mint az orvosok – pedig itt algoritmus készítette az oltási sorrendet.
Az sem világos, hogy kötelezővé tehető-e az oltás. Erről Európában is nagy vita folyik, Seehofer német belügyminiszter például a minap annak a lehetőségét is kizárta, hogy a már beoltottak bármilyen kedvezményekhez jussanak. Mindeközben viszont az is erkölcsi kérdés, hogy kik lesznek a potyautasok – vagyis azok, akiket nem oltanak be, ám mégis haszonélvezői lesznek a többség által kialakított nyájimmunitásnak. Amerikában az is nagy dilemma, vajon a munkáltatók előírhatják-e dolgozóiknak az oltást. A Stewart által megkérdezett szakértők szerint ez jogilag lehetséges (hiszen alkoholszondáztatást is tarthatnak), ám a kötelező oltás után a munkavállaló akár felelőssé is tehető, ha a vakcina bármilyen mellékhatással jár.
A baloldal élesen bírálja a dolgozóikat előre sorolni vágyó nagyvállalatokat és a 75 év felettiek hátrébb sorolását, mondván, hogy a profitéhség miatt a rászoruló csoportok csak később juthatnak oltáshoz. Mindez azonban nem gátolta meg a Demokrata Párt balszárnyához tartozó fiatal politikust, Alexandria Ocasio-Cortezt, hogy soron kívül beoltassa magát, amiért kapott is hideget-meleget nemcsak jobbról, de közeli szövetségeseitől is.
Természetesen az identitáspolitikai kérdések sem maradnak ki a vitából. A baloldalon többen követelték, hogy az etnikai kisebbségek tagjai előbb jussanak oltáshoz, hiszen az ő körükben magasabb volt a fertőzöttek aránya, és a betegség lefolyása is súlyosabb volt. A szövetségi immunizációs testület meg is fogadta a tanácsot, és a javasolt oltási rendben azért sorolta hátrébb a 75 év felettieket, mert ebben a korosztályban alacsony az etnikai kisebbségek aránya. Ez az érvelés az identitáspolitikát elutasító konzervatívoknál és liberálisoknál egyaránt kiverte a biztosítékot.