„A meggyőződéses ellenzőkkel nem érdemes foglalkozni. A habozókat kell meggyőzni” – javasolja a Corriere della Sera hasábjain két egyetemi tanár, Matteo Motterlini tudományfilozófus és Roberto Burioni virológus-mikrobiológus.
Az olaszországi számok kicsit rosszabbak a nemzetközi átlagnál: a felnőttek 34 százaléka határozottan ellenzi a védőoltást. A fennmaradó kétharmadból 37 százalék nagyon kedvezően nyilatkozik a vakcináról, 29 százalék viszont csak nagyjából egyetértőleg. Ha a kétharmad beoltatná magát, azzal létrejönne a nyájimmunitás, és véget érne a járvány.
A két professzor szerint az illetékeseknek nem érdemes próbálkozniuk a kategorikus ellenzőkkel. Arra kell koncentrálniuk, hogy a habozókat meggyőzzék. Ennek ismeretes a módja: népszerű embereket és hiteles közszereplőket kell bemutatni, amint beoltatják magukat. (A Corriere egy másik írásában arra emlékszik vissza, hogy az ötvenes évek Amerikájában Elvis Presley a nagy nyilvánosság előtt adatta be magának a gyermekbénulás-járvány elleni Salk-vakcinát.) De az ismeretlen egyszerű emberek példája is jó hatással lehet a határozatlanokra. Ami pedig az eleve kedvező véleményt vallókat illeti, őket arra kell buzdítani, hogy váltsák valóra szándékukat. Az egészségügynek ismernie kell azokat, akik hajlandóak felvenni a védőoltást, és üzenetekben kell programot ajánlania nekik arra, hogyan tegyék meg a legkevesebb időveszteséggel. Az ilyen ösztönzés azonban csak jó szervezettség és bürokráciamentes eljárás esetén lehet eredményes.
A Huffington Post olasz kiadásában Sebastiano Maffettone politikai filozófus óv attól, hogy a védőoltások ellenzőit tudatlannak és ostobának minősítsék. Gyakran nagyon tájékozott és tisztes polgárok is vannak közöttük. Többségük úgy gondolja, hogy elég jó állapotban van, s kibírna egy esetleges fertőzést. Természetesen mindenkinek joga van kételkedni a vakcina értelmében. Maffettone szerint egy szabad országban a lakosság jelentős részének ellenkezésével dacolva különben is képtelenség kötelezővé tenni a védőoltást. Ez csak még nagyobb bizalmatlanságot és ellenállást szülne. Ugyanakkor a semmittevés sem elfogadható alternatíva, mert a nyájimmunitást jó lenne elérni. A professzor kompromisszumos megoldásnak ösztönzőket javasol. Nem pozitívakat azonban, mint ahogy Izraelben történt. Izraelben, aki beoltatja magát, vakcinaútlevelet kap, és rá nem vonatkoznak a tilalmak. Maffettone azt ajánlja, hogy szigorúbb szabályok vonatkozzanak a védőoltást elutasítókra, például ne vehessék igénybe a közösségi közlekedést, vagy a munkahelyeken speciális körülmények között kelljen dolgozniuk, időben vagy térben elkülönítve a többiektől. Meggyőző érvelését azonban némi meglepetésre azzal zárja, hogy az ilyenfajta negatív ösztönzést nehéz lenne megvalósítani.
Mario Ajello, az Il Messaggero vezércikkírója lesújtónak minősíti, hogy a becslések szerint az egészségügyi dolgozók egytizede nem hajlandó beoltatni magát a Covid ellen. Ez már nem tréfa – füstölög –, ilyen embereket nem szabad a betegek közé engedni, ha már egyszer hozzáférhető a vakcina. Az ő munkakörükben egyszerűen kötelezővé kell tenni a védőoltást. Ajello megérti, hogy az állam fél a népszerűtlenségtől, de nem tartja ezt elfogadhatónak. Nem a következő választásra kellene gondolni ilyenkor – figyelmeztet –, hanem a következő nemzedékekre.
Ennél elvontabb kérdést pendít meg a védőoltással kapcsolatban az Il Sole 24 Ore című gazdasági lapban Gilberto Corbellini. Azt állítja ugyanis, hogy némely jószándékú, ámde fellegjáró emberek véleményével ellentétben a védőoltás nem tekinthető közös jószágnak. Ha ugyanis kisajátítható lenne, akkor a jövőben veszélybe kerülne a hasonló találmányok létrejötte. Az elképesztő technikai újdonságot képviselő Covid-elleni vakcinák ugyanis csakis a szabad verseny talaján jöhettek létre. Igen ám, csakhogy világszerte emberek százezrei halnak meg azért, mert nincs elég védőoltás. Mi lenne, ha a világ jól megfizetné a gyógyszergyárakat, amelyek a vakcinát kifejlesztették, de kötelezné őket a receptúra átadására, hogy más üzemek is ráállhassanak a termelésére? Ez sértené a magántulajdon szentségét, de nem olyan nagy mértékben, mint a rekvirálás sértené, pedig háború idején volt már ilyen nemhogy Olaszországban, de még Amerikában is. Az eddigi másfélmillió halott pedig már akár egy háborús veszteség mércéjével is mérhető.