„Hogy miért korlátozzák a szólásszabadságot a nagy internetes techcégek? Hát azért, mert az állam nem teszi meg” – olvassuk Emily Bazelon elemzését a New York Timesban.
Az amerikai kongresszus elleni támadás óta még inkább fellángolt az internetes szólásszabadság körül évek óta zajló vita. Trump elnök Twitter- és Facebook hozzáférésének korlátozása sokak szerint mérföldkő a szólásszabadság történetében. A Demokrata Párt balszárnya és holdudvaruk példaértékűnek tartja a közösségi oldalak döntését, követeli, hogy az álhírek ellen is hasonló szigorral lépjenek fel, és szorgalmazza, hogy állami hatóság felügyelje az online platformokat, és szűrje ki a nemkívánatos hozzászólásokat. A Republikánus Párt és a jobboldal viszont cenzúrát kiált, mondván, hogy a demokraták javaslata korlátozná a szólásszabadságot, és legfőképp a republikánusok szabad véleményalkotását.
Bazelon nem rejti véka alá, hogy Trump elnök megszólalásait, különösen a választások állítólagos elcsalásával kapcsolatos kijelentéseit, és a kongresszus ostroma előtt tartott beszédét veszélyesnek tartja. Ám – más liberálisokhoz hasonlóan – a szólásszabadság korlátozását szorgalmazó baloldali álláspontot még inkább veszélyesnek gondolja. Ha a választást elvesztő Trump elnököt cenzúrázni lehet, akkor eme precedens után majd bárkit lehet – véli Bazelon. Mint arra mások is felhívják a figyelmet, a most a véleményszabadságot korlátozni óhajtó radikális baloldal aligha lesz elragadtatva, ha legközelebb majd a Black Lives Matter mozgalmat tiltják le.
Mindazonáltal Bazelon elismeri, hogy a vadnyugati viszonyokat idéző online térben muszáj valamit változtatni. A helyzet tarthatatlanságát jól mutatja, hogy már a Facebook és a Twitter is arra kérte a kormányt, törvényben határozza meg, milyen tartalmakat lehet tiltani. Az internet felerősíti a gyűlöletbeszédet, elmélyíti a társadalmi szakadékokat, és az álhírek közvetlen kockázatot jelentenek. Mindazonáltal a szólásszabadság is fontos érték – még ha nem is abban az abszolút értelemben, ahogyan a minden korlátozást elutasítók gondolják. Bazelton felidézi, hogy a szólásszabadság alkotmányos védelmén korábban nem a teljes korlátozásmentességet értették. John Adams elnök rágalmazás miatt újságok tucatjait tiltatta be. Az első világháború idején a hadba lépést ellenző és a bevonulás megtagadását szorgalmazó szocialista Eugene V. Debset börtönbüntetésre ítélték.
A szólásszabadság abszolutista felfogása csak a hatvanas években terjedt el a bírói gyakorlatban. Ám a médiában még akkor is követelmény volt a kiegyensúlyozottság. A joggyakorlat tiltotta az egyoldalúságot, vagyis a más véleményeket kötelező volt bemutatni. Bazelton szerint ehhez a gyakorlathoz kellene visszatérni: így cenzúra nélkül is esélyt lehetne adni a közvéleménynek, hogy más álláspontokat is megismerjen, és kiszűrhesse az álhíreket. A javaslat egyáltalán nem új, Cass Sunstein, Obama elnök jogi cárja már húsz éve is hasonló törvényt javasolt.
Hasonló javaslatot fogalmaz meg Niall Ferguson konzervatív történész a Spectator magazinban. Trump elnöknek a választás utáni ámokfutását ő is elítéli, ám a cenzúrát még annál is kártékonyabbnak tartja. Ferguson a nagy internetes cégeknek a közvélemény feletti befolyását egyenesen a reformáció előtti katolikus egyház hatalmához hasonlítja. Abszurdnak tartja, hogy miközben a szexuális bűnözőket megilleti az online szólás szabadsága, az amerikai elnököt le lehet tiltani. Különösen aggályos – jegyzi meg Ferguson – hogy az internetóriások önkényesen cenzúrázhatnak, és ezt akár politikai befolyásszerzésre is használhatják.
A megoldás Ferguson szerint is az lenne, ha legalább valamelyest kiegyensúlyozottabbá tennék az online szolgáltatókat is. Amíg nem szaporodtak el a kábeltelevízió-csatornák, egyoldalú tájékoztatás esetén a Szövetségi Kommunikációs Bizottság megvonhatta a tévécsatornák engedélyét. Ezt a szabályt 1987-ben maga a Bizottság törölte. Ferguson szerint éppen a republikánus párt nyomására. A piaci szereplők szabadságára hivatkozó republikánusok abban bíztak, hogy hasznát láthatják az élesebb hangvételű hírszolgáltatásnak. Tévedtek. A liberális oldal javára elfogult tévéhálózatok többször nagyobb közönséget érnek el, mint a jobboldali Fox News.