Technokrata Leviatán

2021. február 25.

A tekintélyes liberális és az ismert keresztény fundamentalista jogtudós kiáll az állami bürokrácia hatalma mellett. A furcsa pár azt szorgalmazza, hogy az állami hivatalnokok még több hatalmat kapjanak. Szerintük így védhetik meg a népet saját ostobaságától. Bírálóik szerint a javaslat az antidemokratikus technokrata szemlélet iskolapéldája.

„Sunstein és Vermeule azért védi a technokráciát, mert nem ismerik fel, hogy a politika nem a különböző ideológiai programok megvalósításának semleges eszköze. A technokrácia valójában arra szolgál, hogy a tekintély, a tudás, a racionalitás egy bizonyos felfogása alapján szervezzék meg a társadalmat” – olvassuk a Chronicle of Higher Education magazinban Jason Blakely politológus recenzióját Cass Sunstein és Adrian Vermeule jogászprofesszorok A jog és a Leviatán című könyvéről.

A kötet szerzői meglehetősen furcsa párost alkotnak. A Metazinból is ismert liberális Sunstein egyebek között Obama elnök „jogi cárja” volt, míg Vermeule vallásos konzervatív, a jogi originalizmus képviselője, akit Donald Trump a kormányzati bürokráciát felügyelő hivatal elnökévé nevezett ki. Sunstein szabadelvű, Vermeule viszont úgy tartja, hogy az állam törvényeinek a római katolikus egyház szellemét kell tükrözniük.

Az egymással harcban álló ideológiai lövészárkokból jött szerzők első, 2005-ös közös munkájukban a halálbüntetés mellett álltak ki: azzal érveltek, hogy a halálbüntetés segít az emberölések számának csökkentésében. Három évvel később egy másik tanulmányban azt javasolták, hogy a kormányzat a suttogó propaganda eszközével, divatosabban szólva a „kognitív beszivárgás” segítségével, vagyis a tömegben és az online fórumokon elvegyülő állami ügynökökkel akadályozza az összeesküvés-elméletek térhódítását.

Sunstein és Vermeule újabb közös vállalkozása a korábbiak szellemében fogant. Ezúttal céljuk a bürokratikus hatalomgyakorlás tekintélyének visszaállítása. Sunstein és Vermeule ugyanis úgy gondolja, hogy a társadalom azzal jár a legjobban, ha a tudósok és a bürokraták vezetik. Minél szabadabb kezet kapnak az állami hivatalok, annál hatékonyabb és jobb szabályokat tudnak hozni. A szerzők szerint a törvények szellemét jól ismerő, racionális és erkölcsös hivatalnokok ugyanis sokkal jobb döntéseket hoznak, mint a laikusok avagy a politikusok. (A szerzők egy tavalyi cikkben kiálltak a bürokrácia mellett Trump elnökkel szemben, aki azt lecsapolásra váró mocsárként és antidemokratikus mélyállamként jellemezte.)

Blakely szerint eleve alaptalan feltételezés, miszerint a tanult elit erkölcsösebb, vagy akár csak bölcsebb lenne, mint az egyszerű emberek. Abszurdnak tartja azt is, hogy a bürokraták a törvények szellemének elfogulatlan alkalmazói lennének, nem pedig saját világnézetük szerint határoznának, ha erre módjuk lenne. A sunsteini liberális hivatalnokok egészen mást tartanának helyesnek, mint a vermeule-i keresztény fundamentalisták. Ráadásul Blakely olvasatában Sunstein és Vermeule javaslata nem a jogállamiságot erősítené, hanem éppen ellenkezőleg, „a technokrácia szélsőséges formájához, a társadalmi és tudományos elit uralmához” vezetne. A liberális egyéni autonómiával és a keresztény emberképpel is ellentétes, hogy az egyszerű embereket önálló döntésre képtelen, irányítandó tömegnek tekintik. Arról nem is beszélve, hogy a bürokraták még nagyobb hatalma tovább szítaná az elitelleneséget és a politikai intézményekkel szembeni bizalmatlanságot. Sunsteinnel és Vermeule-lel szemben Blakely úgy véli, hogy a bürokrácia nem megoldása, hanem oka a társadalmi válságnak.

A könyvről megjelent recenziók szinte mindegyike hasonló ellenvetéseket fogalmaz meg. Adam J. White jogtudós a Wall Street Journalben úgy vélekedik, hogy Sunstein és Vermeule javaslata a demokratikus deliberatív politika végét jelentené. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy az amerikai alkotmány szellemével is ellentétes lenne, ha a polgárokat „alattvalóvá degradálnák a nem választott bürokraták”.

Daniel A. Bell közösségelvű politológus, a kínai Santung Egyetem dékánja viszont elismerően szól Sunstein és Vermeule téziséről. Bell is úgy gondolja, hogy a nagy államok csak akkor működhetnek hatékonyan, ha a bürokrácia nagy hatalommal bír. Megjegyzi, hogy ezt a kínai jogtudósok már az időszámítás előtti harmadik században felismerték. Bell szerint a bürokrácia uralmának hatékonyságát jól mutatja, hogy Kína sikerrel szállt szembe a koronavírussal. Hozzáteszi azt is, hogy a bürokrácia uralma jól megfér az antidemokratikus, sőt a totalitárius kormányzással. Ennek fényében persze igen kétséges, hogy Sunstein és Vermeule örül-e Bell méltató szavainak.