„A gépek lázadásával kapcsolatos aggodalmak lecsengtek. Sőt, ma már azt reméljük, hogy az automatizált rendszerek, amelyektől korábban a szabadságunkat féltettük, a jövőben megvédhetnek minket – saját magunktól” – olvassuk Adam Elkus kiberguru esszéjét a New Atlantis magazinban.
A harmadik technológiai forradalom első évtizedeiben járványszerűen terjedtek a robotok és a számítógépek lázadásával és hatalomátvételével kapcsolatos, tudományos-fantasztikus regényekbe illő disztópiák. Sokan attól tartottak, hogy az automatizálás fejlődésének eredményeképpen olyan gépeket gyárthatunk, amelyeket már nem tudunk uralni. Bill Gates és Elon Musk is a vészharangot kongatta. A mesterséges intelligencia önállósodásával kapcsolatos félelmek még néhány évvel ezelőtt is széles körben hódítottak. Nem is alaptalanul, hiszen a mesterséges intelligencia hovatovább már létrehozója számára sem kiismerhető, és emiatt lassan hétköznapi eszközeinket sem tudjuk uralni.
Az elmúlt években azonban nagyot fordult a világ – írja Elkus. A vízválasztó Donald Trump 2016-os győzelme, majd a Brexit-népszavazás volt. A korábbi techno-optimizmust a pesszimizmus váltotta: az internetet és a közösségi médiát már nem a demokrácia előmozdítójának, hanem a diktatúra eszközének kezdték tekinteni. Egyre kevesebben hiszik, hogy a szabad kommunikáció a felvilágosodást és a szabadságot szolgálja. A korábban a cenzúrát határozottan elutasító internetóriások ma a demokratikus nyilvánosság védelmének jelszavával szigorú tartalomszűrési szabályokat vezetnek be.
„A gépek terrorjával kapcsolatos félelmeket felváltotta a dühös emberszabásúak kommentjeitől való félelem. A szerepek felcserélődtek. A robotokat most már az emberiség megmentőjének tekintjük, és kifinomult algoritmusokkal akarjuk elfojtani a tömeges helytelen viselkedést. Korábban amiatt aggódtunk, hogy nem tudjuk majd ellenőrzés alatt tartani a kiszámíthatatlan gépeket, most viszont velük akarjuk ellenőrizni a kiszámíthatatlan embereket” – jegyzi meg Elkus, hozzátéve, hogy máris átestünk a ló másik oldalára, és a korlátlan szólásszabadság végletéből a totális tartalomkontroll felé haladunk.
A kérdés már csak az, hogy vajon az algoritmusokkal sikerül-e megvédeni társadalmunk alapértékeit saját magunktól. Ahogyan arra cikke végén Elkus is utal, ez igencsak kétséges. Hiszen minél inkább algoritmusokra hagyatkozunk, annál inkább lemondunk a szabad döntésről és életünk irányításáról, sőt akár az alapvető morális normákról is, hiszen a robotok ezeket nem feltétlenül fogják követni – de talán fel sem ismerik.