Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Jobboldali Szolidaritás

2006. február 1.

A Szolidaritás jobbszárnya mögött felsorakoztak a nemzeti érzelműek, a harcos antikommunisták és a rendszerváltás vesztesei. Pártjuk kormányra került. De sikerül-e beváltani az ígéreteket?

A Szolidaritás jobbszárnya mögött felsorakoztak a nemzeti érzelműek, a harcos antikommunisták és a rendszerváltás vesztesei. Pártjuk kormányra került. De sikerül-e beváltani az ígéreteket?

Lengyelországban jobboldali politikai fordulat ment végbe. A parlamenti választásokat alig negyven százalékos részvétel mellett a Kaczyński-fivérek vezette Jog és Igazságosság párt nyerte. A baloldal katasztrofális vereséget szenvedett – a korábbi kormánypárt, a Baloldali Demokratikus Szövetség elveszítette mandátumainak háromnegyedét. Az elnökválasztáson szintén a Jog és Igazságosság jelöltje diadalmaskodott.

Timothy Garton Ash arra a kérdésre keresi a választ a New York Review of Booksban, hogy minek köszönhető a jobboldal sikere. Tanulmányának címe: Az ikrek új Lengyelországa.

A Kaczyński-fivérek a hetvenes években kezdték politikai pályájukat. A Jog és Igazságosság pártot vezető Jarosław Kaczyński, a jelenlegi miniszterelnök a varsói demokratikus ellenzék oszlopos tagja volt. A köztársasági elnökké választott Lech pedig Gdańskban tevékenykedett Lech Wałęsa mellett, a független szakszervezeteket szervezték.

A rendszerváltás után eltávolodtak Wałęsától, és – ahogy Garton Ash fogalmaz – „a poszt-Szolidaritás jobboldali szárnyán egy olyan párt létrehozásán munkálkodtak, amely képes választást nyerni”.

Társadalmi értelemben a Jog és Igazságosság egyértelműen a konzervatív nemzeti jobboldalt képviseli. Elítéli a homoszexualitást és ellenzi az abortuszt. A nemzeti értékekre hivatkozik. A katolikus és nacionalista jelszavak hangoztatása azonban – Garton Ash szerint – jelentős részben taktikai húzás csupán: „Lengyelországban csak így lehet erős jobboldali pártot építeni.”

Csakhogy a jobboldali jelszavak még nem elegendők a választási sikerhez. „A Lengyelországot vezető ikrek a Szolidaritás jobbszárnyát képviselik. De azzal kerültek hatalomra, hogy kihasználták az 1989 óta eltelt időkkel szembeni elégedetlenséget.”

„Az általuk előadott történet nagyon különbözött az országot tizenhét éve kormányzó posztkommunista liberálisok meséjétől. Ők állandóan azt bizonygatták, hogy Lengyelországban békésen lezajlott a kommunizmusból a liberális demokráciába vezető átmenet, és hogy az ország zökkenőmentesen átállt a tervgazdaságról a piacgazdaságra.”

A Szolidaritás győzelmével sokan jól jártak. „Csakúgy, mint a többi posztkommunista országban, a kommunista gazdaság lebontásakor keletkezett zavaros jogi viszonyok közt Lengyelországban is meggazdagodtak azok, akik jó kapcsolati tőkével rendelkeztek.”

Még többen voltak azok, akik a békés átmenet során hoppon maradtak. „A privatizáció, a piaci árak bevezetése és a nyugati import miatt sokan munkanélkülivé váltak. Legrosszabbul a Szolidaritást győzelemre vivő munkások jártak.” Garton Ash szerint szimbolikus jelentőségű, hogy a Szolidaritás 25. évfordulóján a gdański hajógyár kapujára ismét táblákat akasztottak, rajtuk a hajógyár tulajdonosainak fényképével. A képek alatt „tolvaj” és „csaló” feliratok voltak olvashatók.

A Kaczyński-fivérek az „erkölcsi forradalom” jelszavával gyűjtötték zászlajuk alá az elégedetleneket. Azokat, akik a szembenézést hiányolták a kommunista múlttal, és azokat, akiket az állam gyengesége és a korrupció háborított föl. A Jog és Igazságosság azt ígérte, hogy nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat, és letörik a korrupciót.

Az új kormánynak nem lesz könnyű dolga. A Jog és Igazságosságnak nem sikerült koalícióra lépnie a Polgári Platformmal, így kisebbségben kénytelen kormányozni, ami nem kedvez az erős kéz politikájának, a korrupció felszámolásának.

A gazdaság terén is szűk a kormány mozgástere. Némi adócsökkentés és az államháztartás hiányának lefaragása jót tenne a gazdaságnak. De a parasztok, a hazai kis- és középvállalkozások védelmében nem vezethetnek be vámokat, amit pedig a lengyel kisvállalkozók elvárnának tőlük.

A múlttal való elszámolás sem egyszerű. „A legtöbb, amit tehetnek, ha elismerik, hogy már késő bármit is tenni.”

A nagy várakozások nagy csalódásba torkollhatnak, különösen akkor, ha teljesítésükhöz nincs meg a kellő politikai hatalom. „Az új kormány is könnyen a baloldali kormány sorsára juthat – figyelmeztet Garton Ash. – Választóik tőlük is könnyen elpártolhatnak.”