„A klímaváltozással kapcsolatos széles körben elterjedt félelmek aggasztóan sekélyesek. A választók lépéseket várnak a klímaváltozás megfékezése érdekében, de persze nem olyanokat, amelyek hatására nem kell jobban a zsebükbe nyúlniuk” – írja Matt Yglesias a Bloomberg Quint magazinban.

Az elmúlt hetekben bejárta a világsajtót az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legfrissebb jelentése, amely rendkívül vészjósló képet fest a globális felmelegedésről. Az IPCC szerint a korábban vártnál is gyorsabb a felmelegedés, ezért drasztikus és haladéktalan lépésekre van szükség a környezeti katasztrófa elkerüléséhez. A testület egyebek között a teljes fosszilis energiatermelés felszámolását javasolja.

Yglesias úgy véli, hogy a nemes célok megvalósítására vajmi kevés az esély. Hiszen ennél kevésbé drasztikus változásokat sem támogatnak a választók. Igaz ugyan, hogy a többség elvben támogatja például a karbonadó bevezetését, ám amikor a megvalósítására kerül a sor, akkor már nem kér belőle. Az amúgy balra húzó és a klímavédelmet támogató Washington államban már kétszer elbukott a karbonadó a népszavazáson.

A radikális klímavédelmi javaslatok nemcsak kudarcra vannak ítélve, de károsak is – jegyzi meg Yglesias. Felidézi, hogy az ExxonMobil olajcég is beállt a karbonadó támogatóinak sorába. Nem saját maga alatt akarta vágni a fát, hanem biztosra vette, hogy a karbonadó elbukik, és a kudarc után a politikusok ennél kevesebb áldozattal járó klímavédelmi javaslatokat sem mernek majd beterjeszteni. A fosszilis energiahordozók felhasználásának teljes felszámolása mindennek fényében illúzió – véli Yglesias. Hiába vált olcsóbbá a zöld energia az elmúlt években, még mindig drágább, mint a hagyományos erőművekből származó, és az emberek nem akarják megfizetni a különbözetet.

A karbonadó és a drágább zöld energia alternatívája egyes környezetvédők szerint a gazdasági növekedés teljes feladása lehet. Csak akkor menthetjük meg a Földet, ha kevesebbet fogyasztunk – állítják a fenntartható fejlődést is elutasító nemnövekedés mozgalom hívei. Ám, mint arra Tom Chivers az UnHerd magazinban rámutat, a nemnövekedés a fosszilis energiáról való lemondásnál is nagyobb áldozatokkal járna. A gazdasági növekedés ugyanis jólélet teremt, és jelentős mértékben hozzájárul a nyomor és a gyerekhalandóság csökkenéséhez. A gyerekhalandóság szoros összefüggésben áll a GDP-vel: minél gazdagabb egy ország, annál kevesebb gyerek hal meg. A nemnövekedés elméletének hívei Chivers szerint a szegény országokban a jövőben megszülető gyerekek millióit áldoznák fel klímavédelmi céljaik megvalósításáért.

Akad persze, aki szerint talán az sem lenne tragédia, ha a klímaváltozás, avagy egyéb katasztrófa miatt kihalna az emberiség és elpusztulna a Föld. Az ilyesmi nyilván nem fordul meg a tudatlanságban élő laikusok fejében, de szerencsére a bölcs és tanult filozófusok ennek a kérdésnek is figyelmet szentelnek. Roger Crisp oxfordi filozófus professzor a New Statesmanben arra mutat rá, hogy a Föld pusztulásával kevesebb lenne a fájdalom és bánat is, ezért morális szempontból akár még kívánatos is lehet az emberiség és az egyéb érző lények kihalása.